Vigvári András

Pénzügy(rendszer)tan

Alapvető ismeretek rendhagyó megközelítésben


A fiskális rendszerek felépítése, a kormányzati funkciók és finanszírozásuk megoszlása kormányzati szintek között

Az államháztartás a kormányzati feladatok ellátását finanszírozó pénzalapok és a kormányzati rendszer vagyonának összessége. A fiskális rendszer tagolt, különböző pénzalapok együttese, szerveződése hierarchikus. Közjogi értelemben a közpénzalapok nem tekinthetők homogénnek. Az államháztartásba bevont közpénzek fölött különböző politikai testületek gyakorolnak döntési jogosítványokat. Minden állam közpénzügyi rendszerében van egy „főköltségvetés” (Földes 2001). E felett a legfőbb államhatalmi szerv (Magyarországon az Országgyűlés) rendelkezik döntési jogosítvánnyal. A főköltségvetés az állami szuverenitás megtestesítője. Nemcsak adóbevételei vannak, hanem az önálló törvényes fizetőeszköz kibocsátásából származó bevétel (seignorage) is a főköltségvetést illeti. Adósságleveleit használja a monetáris politika, a kibocsátott állampapírok hozama számít a kockázatmentes kamatlábnak, mint ilyen, fontos benchmark-érték. A közpénzügyi rendszer lehet decentralizált. A decentralizáltság bizonyos kormányzati funkciók ellátását különböző kormányzati szintek közötti megosztását jelenti. Ebben az esetben az alsóbb kormányzati szinteken, szubnacionális kormányzatok (helyi önkormányzatok, föderális államberendezkedés esetén szövetségi államok), választásokkal létrehozott politikai testületek döntenek a decentralizált kormányzati feladatok forrásául szolgáló pénzeszközökről. A hierarchia csúcsán lévő költségvetés mindhárom kormányzati funkciót gyakorolja, itt képzelhető el deficit vagy szufficit. A többi alrendszer – jellemzően a különböző helyi kormányzatok és a társadalombiztosítási alapok (egészségbiztosítás, nyugdíj) – allokációs, illetve redisztribúciós funkciót végeznek, így fő szabályként ezek kiegyensúlyozott költségvetésként működnek. Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos országokban a főköltségvetésen kívüli alrendszereknek kötelező kiegyensúlyozottnak lenni. A főköltségvetés jogosult szuverén eladósodásra, vagyis elvileg pénzteremtő hitel is fedezheti hiányát. A modern pénzügyi rendszerekre az jellemző, hogy a főköltségvetések is a tőkepiacokról finanszírozzák hiányukat. Az egyéb alrendszereknél a fejlesztések finanszírozását engedik tőkepiaci hitelfelvételből megvalósítani. Ezt az irodalom „költségvetési aranyszabálynak” (golden rule) nevezi.

Pénzügy(rendszer)tan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 887 3

A Pénzügy(rendszer)tan című tankönyv második kiadása a háromszintű felsőoktatás számára készült. Szerzője, Vigvári András, az ÁSZ FEMI tudományos tanácsadója, egyetemi docens, gyakorló pénzügyi szakember. A rendszerszemléletű megközelítés nemcsak tudományos értelemben jelent eredeti megközelítést, hanem ez az építkezés didaktikailag is újítás. Lehetővé teszi, hogy az olvasó átfogó és megalapozott ismereteket szerezzen a pénzügyek bonyolult világáról. A könyv nyelvezete és apparátusa csak minimálisan formalizált. Ez alkalmassá teszi arra is, hogy a közgazdász és gazdálkodástudományi képzésen túlmenően a jogi, a közigazgatási és társadalomtudományi képzések is hasznosíthassák. A könyv tagolása és szakmai nyitottsága lehetővé teszi, hogy a különböző alapszintű, mester és doktori képzések törzsanyaga legyen. A szerző nem megtanulandó leckéket írt, hanem élő és hasznosító, továbbgondolandó ismereteket nyújt, melyhez esettanulmányok, elméleti összefoglalók, glosszárium, kronológia biztosítanak keretet. A kötetet ún. arcélek színesítik, melyben a szerző bemutatja a téma szempontjából releváns pénzügyi szakembereket és kutatókat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/vigvari-penzugyrendszertan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave