Vigvári András

Pénzügy(rendszer)tan

Alapvető ismeretek rendhagyó megközelítésben


Üzleti biztosítók

A biztosítás egyfajta kockázatkezelési stratégiát jelent. A biztosításnak vannak nonprofit, önkéntes, kötelező állami (társadalombiztosítás) és üzleti formái. Az üzleti biztosítók bizonyos típusú kockázatok (vagyoni kár, életbiztosítás) ellen nyújtanak védelmet. A biztosítóintézetek ügyfelei kockázati közösséget alkotnak. Az üzleti biztosítók ügyfelei jellemzően önkéntesen válnak egy kockázati közösség részévé. Vannak azonban olyan biztosítási ágak (kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, könyvvizsgálói felelősségbiztosítás stb.), ahol bizonyos helyzet fenntartásának feltétele ilyen kockázati közösséghez történő csatlakozás. Biztosítási díjbefizetéseikből fedezik a szervezet működését és tartalékokat képeznek a lehetséges káresemények bekövetkezésekor esedékes kifizetések teljesíthetősége érdekében. A biztosítási díjtartalékokat a biztosítóintézetek a tőkepiacon különböző kockázatú pénzügyi eszközökbe fektetik be. Az üzleti biztosító kockázattranszferáló intézmény. Tőkepiac-elméleti megközelítésben a biztosítás a tőkepiaci szereplők, a biztosító (kockázatvállaló) és a biztosítottak (szerződők) közötti determinisztikus és valószínűségi pénzek cseréjét jelenti. Eszerint (leegyszerűsítve) a biztosító a befektetőktől és a biztosítási díjakból kap tőkét, tartalékokat képez és azokat befekteti, majd kifizeti a biztosítási szolgáltatásokat és a tőkehozamokat a befektetőknek. A felsorolt tranzakciók (típus)szerződésekben rögzítettek. A biztosító működését a mindenkori kockázat–hozam pozíciójával írhatjuk le (Luttemberger 2000). Az üzleti biztosítók így nemcsak a kockázatkezelés eszközei, de intézményi befektetőkként is működnek. Mivel jelentős hosszú lejáratú megtakarítások kezelői jelentős szerepet játszanak a kormányzati adósság finanszírozásában, a hosszú lejáratú államkötvények legfőbb vásárlói.

Pénzügy(rendszer)tan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 887 3

A Pénzügy(rendszer)tan című tankönyv második kiadása a háromszintű felsőoktatás számára készült. Szerzője, Vigvári András, az ÁSZ FEMI tudományos tanácsadója, egyetemi docens, gyakorló pénzügyi szakember. A rendszerszemléletű megközelítés nemcsak tudományos értelemben jelent eredeti megközelítést, hanem ez az építkezés didaktikailag is újítás. Lehetővé teszi, hogy az olvasó átfogó és megalapozott ismereteket szerezzen a pénzügyek bonyolult világáról. A könyv nyelvezete és apparátusa csak minimálisan formalizált. Ez alkalmassá teszi arra is, hogy a közgazdász és gazdálkodástudományi képzésen túlmenően a jogi, a közigazgatási és társadalomtudományi képzések is hasznosíthassák. A könyv tagolása és szakmai nyitottsága lehetővé teszi, hogy a különböző alapszintű, mester és doktori képzések törzsanyaga legyen. A szerző nem megtanulandó leckéket írt, hanem élő és hasznosító, továbbgondolandó ismereteket nyújt, melyhez esettanulmányok, elméleti összefoglalók, glosszárium, kronológia biztosítanak keretet. A kötetet ún. arcélek színesítik, melyben a szerző bemutatja a téma szempontjából releváns pénzügyi szakembereket és kutatókat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/vigvari-penzugyrendszertan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave