A sokféleség és egyediség közepette a középszintű közigazgatás alapján négy (európai) államtípust különböztetünk meg (vö. Torma, 2001, pp. 160-164), melyek szoros összefüggésben a közigazgatási struktúrával, közvetett módon, mégis jelentősen determinálják az állam jelenlegi szerepét és befolyását a gazdasági életre, azon belül is leginkább a közszféra szervezetire, intézményeire. Az eltérő államtípusok nem adnak lehetőséget az állam szerepének egyértelmű, általános meghatározására, bizonyos relációk azonban feltételezhetők: a közigazgatási rendszer decentralizáltságának foka rugalmasabb mozgásteret jelent a magán- és közszféra együttműködésére, azaz a központi államigazgatástól való elhatárolódás mértéke a decentralizáció mértékével egyenesen arányos. A középszintű közigazgatás nagyfokú önállósága miatt ez elsősorban a (1) föderatív kormányzásra jellemző: a nemzeti alkotmányban lefektetett területek szövetségi kézben vannak (ezek általában a gazdasági élet legfontosabb területeit, a külügyeket érintik), míg a bizonyos ügyköröket regionális (tartományi) szinten irányítanak (pl. Németország és Ausztria). A (2) regionalizált államok kisebb mértékű, de még mindig jelentős közigazgatási önállósága a belga, olasz és spanyol gyakorlat alapján is változatos képet mutat. A (3) decentralizált államokban a legjelentősebb területek központi kézben vannak, regionális szinten elsősorban környezetvédelmi, infrastrukturális kérdésekkel foglalkoznak (pl. Franciaország és Portugália). Az (4) unitárius államokban a középszint szerepe csekély, mely nagyon erős központi befolyás és irányítás alatt áll (pl. Dánia, Hollandia és Svédország).