Deák András (szerk.)

A kéretlen integráció

A putyini Oroszország világgazdasági beilleszkedése, 2000–2013


Ukrajna

A 2009 eleji orosz–ukrán gázválság az eddigi legsúlyosabb gázbiztonsági és az egyik legsúlyosabb energiabiztonsági incidens volt Európában.509 A válságot követően új időszak kezdődött, de az orosz–ukrán gázkapcsolatok nem jutottak nyugvópontra. Kétszer is szünetelt hosszabb időre az orosz import a megegyezésre való képtelenség miatt: 2014. június közepe és december eleje, valamint 2015. július eleje és október közepe között. Mindkét alkalommal uniós közbenjárással sikerült megállapodni. Bár Ukrajna 2015 novembere óta ismét nem importál orosz gázt, csak Európából vásárol a fizikai ellenirányú gázszállítás (reverse flow) lehetőségét kihasználva, ez egyszerűen azért van, mert Nyugatról olcsóbban szerzi be az orosz gázt, mint Oroszországból.510 Az orosz import nagysága drasztikusan csökkent 2011 óta: a 2011-es 44,8 milliárd köbméterrel szemben 2015-ben már csak 6,1 milliárd köbmétert tett ki. Európából 2012-ben kezdődtek meg a szállítások, nagyságuk 2015-ben már 10,3 milliárd köbméter volt.511 Vagyis az európai vásárlások nem kompenzálták az orosz import esését: erősen vissza kellett venni az ukrán belföldi gázfelhasználást. Ennek következtében Ukrajna már messze nem a Gazprom legjelentősebb vásárlója, viszont az orosz tranzitdiverzifikációs törekvések ellenére még mindig az orosz gáz első számú tranzitországa Európába, s nem valószínű, hogy a 2019-ig szóló tranzitszerződés lejártát követően megszűnik az orosz tranzit.512 Az importleállások, viták és a háborús helyzet ellenére 2009 eleje óta az Ukrajnán keresztüli tranzit mindvégig zavartalanul folyt. Ukrajnában nincs orosz részesedés a szállítóvezetékekben, s a vámunióba (illetve az Oroszország által propagált eurázsiai integrációba) sem lépett be Ukrajna

A kéretlen integráció

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 067 0

Miért döntött 2014-ben úgy Oroszország, hogy a putyini időszak sikeres „visszatérése” és jóléti felzárkózása után a nemzet újraegyesítéséért felhagy a világgazdasági integrációval, és vállalja a nemzetközi szankciók jelentette terheket? Miért gondolta az orosz elit, hogy az egyre inkább monokulturális, az olajbevételekre alapozott gazdaság hosszabb távon képes lesz elviselni az elszigeteltséget? Miért nem tudott rendszeralkotó elemmé válni a külföldi tőke az orosz modernizációban? Mennyiben próbálta Moszkva újradefiniálni szerepét a világgazdaságban, és megerősíteni nagyhatalmiságának gazdasági alapjait? Mennyire sikerült megállítania a posztszovjet térség dezintegrációs folyamatait, és vonzóvá tenni saját magát a régió nagyhatalmi versengésében?

Jelen tanulmánykötet az orosz és a posztszovjet gazdasági felzárkózás egyfajta természetrajzát adja az olvasó kezébe. Oroszország Putyin alatt első alkalommal volt képes érdemben alakítani vagy alkalmazkodni a hosszú távú világgazdasági folyamatokhoz. A kötet célja, hogy bemutassa azokat a modernizációs és hatalmi dilemmákat, ellentmondásokat, amelyek ezt a folyamatot kísérték, megvonja a korszak világgazdasági mérlegét, és valamiképpen megmagyarázza, hogy miért nem vált a mélyebb integráció vonzóvá Moszkva számára. A kötet szerzői az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének munkatársai és a térség gazdaságával régebb óta foglalkozó kutatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/deak-a-keretlen-integracio//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave