Deák András (szerk.)

A kéretlen integráció

A putyini Oroszország világgazdasági beilleszkedése, 2000–2013


Az orosz közvetlen tőkebefektetések nagysága

Az Eurostat (2015a) szerint az orosz közvetlen tőkebefektetések állománya az EU-ban tíz év alatt közel hússzorosára nőtt: a 2002 végi 4,0 milliárd euróról 2012 végére 75,2 milliárd euróra (2. táblázat). Összehasonlításként: az orosz jegybank országadatainak egyszerű kumulálásával az orosz FDI-állomány nagysága az EU-ban 2012 végén 276,5 milliárd dollárt (2013 végén pedig 307,0 milliárd dollárt) tett ki (3. táblázat).106 Az EU számára sokkal kisebb jelentősége van az orosz közvetlen befektetéseknek, mint fordítva. Ugyanígy: a kétoldalú árukereskedelemnél is Oroszország függ jobban az EU-tól. Az Eurostat (2015a) szerint bár Oroszország 2012 végén a hetedik legjelentősebb közvetlen tőkebefektető volt az EU27-ben, a részesedése mindössze 1,9 százalékot ért el az EU27-en kívüli országokból beérkező közvetlen tőkebefektetések állományából. Jóllehet ez is számottevő növekedés: 2004-ben még csak 0,4 százalékra rúgott a részesedése. Ezzel szemben az orosz jegybank adatai szerint az EU részesedése az orosz kihelyezett FDI-állományból 67,5 százalék volt 2012 végén (míg 2013 végén 64,0 százalék).107 A fent ismertetett torzító tényezők miatt talán árnyaltabb képet kapunk, ha a külföldi vagyoneszközök alapján a húsz legnagyobb orosz nem pénzügyi multinacionális vállalat külföldi vagyoneszközeinek nagyságát és viszonylati megoszlását nézzük meg. Ezek értéke 2011 végére 111 milliárd dollárt tett ki (4. táblázat),108 amelynek a 39 százaléka – a FÁK-országokat, Grúziát és Törökországot nem magában foglaló – Európában volt található.109 A legnagyobb orosz multinacionális vállalatok külföldi vagyoneszközeit tekintve Európa részesedése folyamatosan csökken.110

A kéretlen integráció

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 067 0

Miért döntött 2014-ben úgy Oroszország, hogy a putyini időszak sikeres „visszatérése” és jóléti felzárkózása után a nemzet újraegyesítéséért felhagy a világgazdasági integrációval, és vállalja a nemzetközi szankciók jelentette terheket? Miért gondolta az orosz elit, hogy az egyre inkább monokulturális, az olajbevételekre alapozott gazdaság hosszabb távon képes lesz elviselni az elszigeteltséget? Miért nem tudott rendszeralkotó elemmé válni a külföldi tőke az orosz modernizációban? Mennyiben próbálta Moszkva újradefiniálni szerepét a világgazdaságban, és megerősíteni nagyhatalmiságának gazdasági alapjait? Mennyire sikerült megállítania a posztszovjet térség dezintegrációs folyamatait, és vonzóvá tenni saját magát a régió nagyhatalmi versengésében?

Jelen tanulmánykötet az orosz és a posztszovjet gazdasági felzárkózás egyfajta természetrajzát adja az olvasó kezébe. Oroszország Putyin alatt első alkalommal volt képes érdemben alakítani vagy alkalmazkodni a hosszú távú világgazdasági folyamatokhoz. A kötet célja, hogy bemutassa azokat a modernizációs és hatalmi dilemmákat, ellentmondásokat, amelyek ezt a folyamatot kísérték, megvonja a korszak világgazdasági mérlegét, és valamiképpen megmagyarázza, hogy miért nem vált a mélyebb integráció vonzóvá Moszkva számára. A kötet szerzői az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének munkatársai és a térség gazdaságával régebb óta foglalkozó kutatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/deak-a-keretlen-integracio//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave