Deák András (szerk.)

A kéretlen integráció

A putyini Oroszország világgazdasági beilleszkedése, 2000–2013


Európa csökkenő szerepe

Kuznyecov (2011) úgy véli, hogy a világválság előestéjén és az orosz multinacionális vállalatok fejlődésével az orosz cégek jelentős mértékben áthelyezték a fókuszukat Európáról más régiókra, amit jól mutatnak a fúziókról és felvásárlásokról készült statisztikák is. Túlnyomórészt ugyanis felvásárlások révén történik az orosz multinacionális vállalatok külföldi terjeszkedése.111 Sethi (2009) a BRIC-országok által 2000 és 2007 között végrehajtott fúziók és felvásárlások elemzése révén arra a következtetésre jutott, hogy a négy ország vállalatai közül az orosz multinacionális vállalatok kötődnek leginkább az anyarégiójukhoz, miután a 339 orosz fúzió és felvásárlás közül 254 Európában valósult meg. Bár ilyen részletességű statisztikák 2007 utánra nem állnak rendelkezésünkre, ezekkel szembe állítható az orosz multinacionális vállalatok 2007 és 2009, illetve 2009 és 2011 közötti tíz-tíz legnagyobb külföldi összeolvadási és felvásárlási ügylete. Előbbiek és utóbbiak esetében is voltaképpen csak kettő célozta meg az EU-t: rendre egy olaszországi és egy magyarországi,112 illetve egy németországi és egy luxemburgi felvásárlás.113 A luxemburgi ügyletnél azonban az EU-ban és az Egyesült Államokban is vannak aktívák.114 Ahogy Kuznyecov (2011) is felhívja a figyelmet, a statisztika azt nézi, hogy a felvásárolt cég hol van bejegyezve s nem azt, hogy annak földrajzilag hol helyezkednek el a vagyoneszközei. Ráadásul azok több különböző régióban is lehetnek. Kuznyecov (2011) szerint a zöldmezős beruházásoknál az uniós államok nem túl népszerűek, a főbb projektek Ázsiában voltak (például Indiában, Vietnamban és Törökországban115). A 2009 és 2011 közötti időszak öt legjelentősebb külföldi orosz zöldmezős projektjéből kettő érintette az EU-t: a Gazprom gázóriás gáztároló-építései Ausztriában és Németországban.116 A FÁK-on túli Európa súlyának – az észak-amerikai és a fejlődő országok javára történő – fokozatos csökkenése a külföldi terjeszkedés révén szerzett tapasztalatot is jelzik: az orosz multinacionális vállalatok evolúcióját regionális és – a FÁK-ban lévő pozíciókat is magában foglaló – „biregionális” multinacionális vállalatokból valódi globális vállalatokká.117 A jövőt illetően a jelenlegi ukrajnai válság következményei, különösen az uniós szankciók, ugyancsak az EU szerepe ellen hatnak.

A kéretlen integráció

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 067 0

Miért döntött 2014-ben úgy Oroszország, hogy a putyini időszak sikeres „visszatérése” és jóléti felzárkózása után a nemzet újraegyesítéséért felhagy a világgazdasági integrációval, és vállalja a nemzetközi szankciók jelentette terheket? Miért gondolta az orosz elit, hogy az egyre inkább monokulturális, az olajbevételekre alapozott gazdaság hosszabb távon képes lesz elviselni az elszigeteltséget? Miért nem tudott rendszeralkotó elemmé válni a külföldi tőke az orosz modernizációban? Mennyiben próbálta Moszkva újradefiniálni szerepét a világgazdaságban, és megerősíteni nagyhatalmiságának gazdasági alapjait? Mennyire sikerült megállítania a posztszovjet térség dezintegrációs folyamatait, és vonzóvá tenni saját magát a régió nagyhatalmi versengésében?

Jelen tanulmánykötet az orosz és a posztszovjet gazdasági felzárkózás egyfajta természetrajzát adja az olvasó kezébe. Oroszország Putyin alatt első alkalommal volt képes érdemben alakítani vagy alkalmazkodni a hosszú távú világgazdasági folyamatokhoz. A kötet célja, hogy bemutassa azokat a modernizációs és hatalmi dilemmákat, ellentmondásokat, amelyek ezt a folyamatot kísérték, megvonja a korszak világgazdasági mérlegét, és valamiképpen megmagyarázza, hogy miért nem vált a mélyebb integráció vonzóvá Moszkva számára. A kötet szerzői az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének munkatársai és a térség gazdaságával régebb óta foglalkozó kutatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/deak-a-keretlen-integracio//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave