Deák András (szerk.)

A kéretlen integráció

A putyini Oroszország világgazdasági beilleszkedése, 2000–2013


Intraregionális kapcsolatok

2010-ben a közép-ázsiai köztársaságok kereskedelmi forgalmának csupán 3,5%-a, míg exportjuknak 5,9%-a irányult más közép-ázsiai országokba. Az intraregionális kereskedelem a vizsgált államok kereskedelmi forgalmában napjainkban igen csekély súlyt képvisel. A Szovjetunió széthullását az egykori tagköztársaságok közötti kereskedelem volumenének drasztikus visszaesése követte.385 Bár a közép-ázsiai tagköztársaságokat a szovjet időkben is elsősorban a szláv ipari centrumokhoz és nem egymáshoz fűzték erőteljesebb kereskedelmi kapcsolatok, a függetlenné válást követően az addig meglévő infrastrukturális kapcsolódások is leépültek. Például a korábban jelentős volumenűnek tekinthető, Üzbegisztánba irányuló kirgiz és tádzsik villamosenergia-export is lehanyatlott. A 2000-es évek nyersanyagár-robbanása a közép-ázsiai köztársaságok egymás közötti viszonylatában végső soron inkább az elzárkózási és nem az integrációs tendenciákat erősítette – legalábbis ami az árukereskedelmi kapcsolatokat illeti. Különösen a közép-ázsiai kereskedelmi forgalom mintegy 2/3-át produkáló Kazahsztán és Türkmenisztán tűnik gazdaságilag elszigeteltnek a régió többi államától: teljes árukereskedelmi forgalmuk kevesebb, mint 5%-a bonyolódik a többi közép-ázsiai országgal. De a 2000-es évtizedre a szomszédaikra addig erőteljesebben ráutalt Kirgizisztán és Tádzsikisztán esetében is 15% alá esett ez az arány.386 A szolgáltatások kereskedelme terén egyes országok, például a kirgiz turisztikai szektor regionális beágyazottsága nagyobb mértékű, mint az árukereskedelem bármelyik szegmense. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a vizsgált országok között bonyolódó nagyarányú informális, határ menti kereskedelmet sem, amely azonban nem szerepel a statisztikákban.

A kéretlen integráció

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 067 0

Miért döntött 2014-ben úgy Oroszország, hogy a putyini időszak sikeres „visszatérése” és jóléti felzárkózása után a nemzet újraegyesítéséért felhagy a világgazdasági integrációval, és vállalja a nemzetközi szankciók jelentette terheket? Miért gondolta az orosz elit, hogy az egyre inkább monokulturális, az olajbevételekre alapozott gazdaság hosszabb távon képes lesz elviselni az elszigeteltséget? Miért nem tudott rendszeralkotó elemmé válni a külföldi tőke az orosz modernizációban? Mennyiben próbálta Moszkva újradefiniálni szerepét a világgazdaságban, és megerősíteni nagyhatalmiságának gazdasági alapjait? Mennyire sikerült megállítania a posztszovjet térség dezintegrációs folyamatait, és vonzóvá tenni saját magát a régió nagyhatalmi versengésében?

Jelen tanulmánykötet az orosz és a posztszovjet gazdasági felzárkózás egyfajta természetrajzát adja az olvasó kezébe. Oroszország Putyin alatt első alkalommal volt képes érdemben alakítani vagy alkalmazkodni a hosszú távú világgazdasági folyamatokhoz. A kötet célja, hogy bemutassa azokat a modernizációs és hatalmi dilemmákat, ellentmondásokat, amelyek ezt a folyamatot kísérték, megvonja a korszak világgazdasági mérlegét, és valamiképpen megmagyarázza, hogy miért nem vált a mélyebb integráció vonzóvá Moszkva számára. A kötet szerzői az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének munkatársai és a térség gazdaságával régebb óta foglalkozó kutatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/deak-a-keretlen-integracio//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave