A CMA-t, a német közösségi agrármarketing-szervezetet az ún. Értékesítési Alapról (Absatzfonds) szóló törvény hívta életre 1969-ben. A törvény a német mező- és erdőgazdasági, valamint élelmiszeripari termékek kül- és belpiaci értékesítésének elősegítésére központi marketingtársaságot hozott létre. A központi jelleg a pénzek koncentrált és hatékony felhasználásának az elősegítését szolgálta. Maga a CMA nem volt előzmény nélküli a német agrármarketing gyakorlatában. Elődje az Ausfuhr der deutschen Land-, Forst- und Ernährungswirtschaft volt, amit 1958-ban alapítottak bonni központtal, és tevékenységét 41 részvényes támogatta az élelmiszeripar különböző területeiről. Az említett törvény alapján két szervezet kialakítására került sor: a CMA az agrár- és élelmiszer-marketing-tevékenységet végezte, a ZMP (Zentrale Markt- und Preisberichtstelle für Erzeugnisse der Land-, Forst- und Ernährungswirtschaft) a piaci transzparencia megteremtését hivatott biztosítani. Mindkét társaság tevékenységét az Értékesítési Alap felügyelte. A CMA költségvetését kezdetben az állam, majd fokozatosan a termelők biztosították. Ez a többek által alkalmazott megoldás azért volt sikeres, mert így a közösségi marketing terhei, például a marketing végzésének nagyságrendi feltételei nem egyszerre szakadtak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelők nyakába, így a termelőknek lehetőségük volt meggyőződni a közösségi marketing hasznáról. A CMA jellegét tekintve kényszertársulásként jött létre, vagyis a termelők kötelezően tagjai lettek a szervezetnek. A termelői befizetések az Értékesítési Alap által, az ún. „üvegnyak-üzemeken” keresztül érkeztek a CMA-hoz, amelyek a kétezres évek elején a költségvetés 75%-át biztosították, míg a maradék 25% saját bevételekből, pl. szervizszolgáltatásokból származott. „Üvegnyak üzemeknek” nevezik a mezőgazdasági nyerstermékek fogyasztóhoz vezető útjának a „legszűkebb” piaci állomásait, vagyis azokat a helyeket, ahol ezek a termékek koncentráltan megjelennek, és ezért jól ellenőrizhetők. Ilyen „üvegnyak üzemek” a vágóhidak, a tejgazdaságok, a tojáscsomagoló üzemek, a cukorgyárak, a sörfőzdék, az olajipari üzemek stb. voltak. A közösségi marketinghez való termelői hozzájárulás általában 1000 kg-ra vonatkozóan történt, például marhahús esetében 2,04 EU/t, a cukornál 0,16 EU/t. A CMA éves költségvetése 100 millió euró körül mozgott a 2000-es évek elején. A társaság külföldi aktivitása jelentős, napjainkban szerte a világban 12 irodát, kirendeltséget üzemeltetnek. A pénzeszközök felhasználását egy ún. Koordinációs szakbizottság felügyelte, amelyben az agrárium 41 csúcsszerve képviselteti magát. Ez a megoldás már csak azért is figyelemre méltó, mert lehetővé teszi a nagyfokú transzparenciát. A pénzeszközök felosztása során az ekvivalencia és a szolidaritás elvét követték, vagyis figyelembe veszik az ágazatok egyenlőségét, tehát valamennyi ágazat egyformán jogosult marketingtámogatásra, de ezen belül a rászorultság alapján történik a konkrét segítség.