Példaképp említeném meg annak a – jelenleg már két éve multinacionális cégnél dolgozó – hallgatómnak az esetét, aki, végül is tanítványomból úgy vált kliensemmé, miután egy 62 főt foglalkozató termelő vállalkozással bíró édesapja elhunyt, s a termelőüzemmel azonos kisvárosban élő 5 testvére közül egy sem dolgozott az apával. Igaz, ebből három még kiskorú (az édesanya háztartásbeli) volt, így nem adódott senki, aki átvegye a cégirányítást! A tét hatalmasnak tűnt, hisz nem csak az elhunyt vállalkozó családja került volna nagyon súlyos anyagi helyzetbe, de rajtuk kívül még az alkalmazottaké is. Amikor áttekintettük a hallgatómmal a céget, meg kellett állapítani, hogy a könyvelés „papírforma szerint” rendben volt (a külső könyvelő tisztes munkát végzett). Azonban hetekbe került, amíg egyáltalán az apa különféle kézzel írt füzeteiből kiderítettük pl. a megrendelések teljesítésének aktuális állását, az eszközök leltárával tisztáztuk a meglévő termelő kapacitásokat és az élő megrendelésekkel való összevetéssel a kihasználásuk mértékét, az analitikát oly szintig rendbe tettük, hogy már elemi kalkulációkat tudtunk belőle végezni (ui. azt megelőzően a hatalmas termelői rutinnal rendelkező apa mindössze „tapasztalati számok” alapján adott árajánlatot, stb.) Kemény és feszes ütemű változáskezelés projektben (hisz a cég szétzüllése, majd csődbe jutása volt a tét!) a cég működését szabályozott rendszerré alakítottuk, amelyet azután a nőtanítványom egészen az első gyermeke születéséig irányított. Majd azt követően fivérének adta át (azonban – tanácsomra – ez a testvér a munkánk kezdetétől részt vett a vállalkozás működésében, először fizikai munkát végzett, majd – mikor már az idősebb szakemberek is elfogadták őt, s amikor a cégben ügyvezető igazgatóként dolgozó tanítványommal meggyőződtünk, hogy már nemcsak a termelési technológiát, de a cég működését is érti – átvehette a termelés irányítását).”