A várakozó sorokkal kapcsolatos egyik legmeglepőbb jelenség, hogy azok még akkor is keletkezhetnek, amikor a kiszolgálóegység átlagos kapacitása magasabb az átlagos igénynél. Gondoljunk például a McDonald’sra, és tételezzük fel, hogy egy kasszánál az átlagos kiszolgálási idő három perc, vagyis egy óra alatt átlagosan húsz ügyfelet szolgálnak ki. Ha három kiszolgáló hely van, nagyjából az jelenthető ki, hogy átlagosan percenként ülnek le a fogyasztók egy asztalhoz, hogy a megvásárolt ételeket elfogyasszák. Ha átlagosan ötvenen érkeznek be egy óra alatt az üzletbe, akkor valóban nem lennének várakozó sorok, ha teljesen egyenletesek lennének a beérkezések és a kiszolgálási idők, vagyis – megközlítést alkalmazva – percenként mindig ugyanannyi ember érkezik be, és mindig ugyanannyi embert szolgálnak ki, miként azt tervezték. Ilyenkor minden determinisztikus lenne, és a rendszer kapacitása magasabb, mint az átlagos igény. Azonban a vevők nem érkeznek egyenletes ütemben a rendszerbe, és a kiszolgálási idők sem egyenletesek, mert az egyik vevő vásárlási listája rövidebb, a másiké meg hosszabb. Képzeljük azonban el, hogy valamilyen oknál fogva (például egy baleset, zivatar stb. miatt) mind az ötven ügyfél az óra egy adott percében tér be az üzletbe. Még ha mindenki kiszolgálási ideje egyformán három perc lenne, akkor is lenne olyan ügyfél, akinek majdnem egy órát kell várnia.