Modern ellátó hálózatok kialakításának tervezésekor értelemszerűen a múltra építkezve, a kor vívmányaiból kell kiindulni. Két dolgot kell feltétlenül újra megemlíteni: az egyik a kommunikáció formáinak és költségeinek változása, a másik a logisztika formáinak és költségeinek alakulása. Mindkét területen forradalmi változások zajlottak le, olyanok, melyeket még néhány éve elképzelni sem lehetett. Tizenöt évvel ezelőtt a légitársaságok alig használtak önkiszolgáló beléptetési rendszert, ma az American Airline (AA) a New York-i Kennedy Repülőtéren egyetlen sorba állítja be az összes AA utasát, és a nyolc önkiszolgáló állomás valamelyikéhez kerül a sor elején álló utas. Az önkiszolgáló állomáson 5-6 érintőképernyő található, mindegyikhez egy beolvasó csatolva, mely az útlevél vagy egyéb azonosító alapján felismeri az utast. Azonosítás után a képernyő felkínálja a járaton még szabadon levő üléseket, melyek közül az utas választhat, és a csomagok számának megadása után kinyomtatja a beszállókártyát és a poggyászazonosítót, mellyel a beléptetési adminisztráció gyakorlatilag befejeződött. Az információval való ellátottság olcsósága áthatja az áruszállítást is. Egy úton levő megrendelés koordinátáit a megrendelő lekérdezheti az internetről, és telefonján, laptopján látja, a megrendelt termék mikor érkezik meg. Az árumozgatás és közlekedés költségei jelentősen csökkentek, így az informatika és a logisztika területén bekövetkezett hatalmas költségcsökkentés alapvetően hat az ellátó láncok kialakítására, így a telephelyek megválasztására.