A termelési és anyagigény tervek egyenetlensége, kiegyensúlyozatlansága jól látható a fent bemutatott két példából is. Az egyenetlen tulajdonság alapvető oka a sorozatnagyság kérdésében rejlik. Bármennyire is standardizált termék jellemzi az ellátandó piacot, a fogyasztók kegyeit keresve a vállalkozások nem kerülhetik el, hogy ne kínáljanak több termékvariációt. Ugyanakkor a kifejlesztett napi kapacitások sokszor lényegesen felülmúlják a napi keresletet, mely egy adott, partikuláris termékre vonatkozik. Ezért a kapacitásokat át kell állítani egyik termékvariációról a másikra, és attól függően, hogy ezen átállítás mennyire nehezen vagy könnyen végezhető el, különböző sorozatnagyságok lesznek gazdaságosak. Amikor az átállítás időigénye hosszú, a kihagyott termelési idő magas sorozatnagyság beiktatásával pótolható. Vagyis a legtöbb esetben – kivéve az abszolút homogén termékeket (víz, áramellátás) – a kifejlesztett kapacitások a legtöbb esetben meghaladják egy adott termékvariáció keresletét egy adott, rövid időintervallumban – mondjuk egy nap alatt. A kapacitások kihasználása érdekében más terméket is termelnek, és az üzem jellegétől függően a termékportfólió jellemzői közelebb vagy távolabb helyezkednek el egymástól. Mindenesetre, amikor termékváltásra kerül sor a kapacitáskihasználás érdekében, az átállás több-kevesebb időt vesz igénybe. Az időt költségre fordítva: minél hosszabbak az átállítási idők, az átállás annál költségesebb. Következésképpen annál célszerűbb hosszabb sorozatokban termelni a terméket. Minél hosszabb viszont a sorozat, annál később kell indítani a következő termelési sorozatot, melyből eredően egy sorozat termékei annál tovább állnak raktáron. Minél hosszabb a sorozat, a termelésre költött pénz annál hosszabb ideig fekszik termékekben, tétlenül. A tétlenül fekvő forgótőke költségesebbé teszi az egész termelési folyamatot, nem is beszélve az anyagmozgatási, valamint raktárépítési költségekről. Gyakorlatilag a nagyon alacsony inflációval bíró országokban is az éves készletezési költségek meghaladják a termék termelési önköltségének 20-25%-át a legtöbb termékféleség esetében.