Az EU környezetvédelmi erőfeszítéseit sikerek és kudarcok láncolata jellemzi. Az EU számára a 70-es évek elején, a természeti környezettel kapcsolatos nemzeti szabályozási törekvések azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy a környezeti szabályozás a közösségen belüli szabad kereskedelem gátjává válhat. Ezt megelőzendő, az EU már 1972-ben elkészítette az első környezetvédelmi cselekvési programját, amelynek fő célja a nemzeti környezetvédelmi politikák harmonizáciéja volt. Természetesen a EAP-ok (Environmental Action Programm es) elsődleges céljukon, a szabadkereskedelem védelmén túlmutatóan más problémák megoldását is segítették azzal, hogy a célok és követelmények széles skáláját fogalmazták meg a levegőtisztaság, a vízvédelem, a hulladékgazdálkodás, a természetvédelem és az emberi egészség védelme érdekében. A 80-as évek közepére az EU cselekvési programjai meghatározó tényezőivé váltak a nemzeti környezetvédelmi jogalkotásnak (Bames, Pamela M.-Barnes, lan G., 1999). Elvi fordulatnak is lehet tekinteni az 1988-as European Court of Justice határozatát, amely a „dán üvegpalack” esetében első ízben helyezte előtérbe a környezetvédelmi érdeket a szabadkereskedelemmel szemben. A kilencvenes évek újabb kihívásokat jelentettek az EU környezetpolitikája számára, részben mert az intenzív nemzeti környezeti jogalkotási szakasz nagyrészt befejeződött, részben mert a törekvések ellenére az EU-tagállamok környezeti állapota tovább romlott, miközben a környezetvédelmi kiadásaik jelentősen nőttek.