Voszka Éva

Az állami tulajdon pillanatai

Gazdaságtörténeti és tudománytörténeti nézőpontok


A tulajdon kitüntetett szerepe – mikroszintű megközelítés

Az elemzésünkhöz legközvetlenebbül kapcsolódó tulajdonjogi iskola kiindulópontja egyszerűnek látszik: a tulajdon számít. „…a tulajdonjogok társadalmi meghatározásának formái és módjai megszabják vagy leírják a verseny, az értékelés és a magatartás jellegzetességeit az adott társadalomban” (Alchian 1965, 817). Vagy másként: „…a tulajdonjogok tartalma specifikus és előre jelezhető módon hatást gyakorol az erőforrások allokációjára és felhasználására”, mégpedig a gazdasági szereplők magatartásának közvetítésével (Furubotn–Pejovich 1972, 1139). Az irányzat közös alapfeltevése az is, hogy e jogok definiálása, ellenőrzése és érvényre juttatása nagy ráfordításokat követel. „Azoknak a forrásoknak a költsége, amelyeket a tulajdonjogok »termelésére« kell fordítani, gyakran jelentősek” – fejti ki később Eggerston (1990, 92), az Egyesült Államok és Kanada mezőgazdasági földjeinek privatizálását fel példaként, amikor az államok meghatározott termények előállítását vagy beruházásokat szabtak feltételül a tulajdonszerzéshez.294 De a költségek az állami eladó oldalán is magasak lehetnek: a privatizációs apparátusok fenntartása, a szakértők és tanácsadók díjazása nagy ráfordításokkal jár, még ha az állami vállalatok értékesítést előkészítő reorganizációját nem számítjuk is.

Az állami tulajdon pillanatai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 218 6

Visszafordítható-e a privatizáció? Az elmúlt évtized hazai tapasztalata mellett az Európai Unió sok országa, sőt az államosításokat hagyományosan elutasító USA is azt példázza, hogy igen. A könyvben felvázolt gazdaságtörténeti körkép arra utal, hogy az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatása erős társadalmi megrázkódtatások idején nem szokatlan jelenség. Ezek a nagy hullámok, amelyeket a szerző a tulajdon pillanatainak nevez, biztos jelei a rendkívüli helyzetnek, és többnyire összekapcsolódnak az éppen uralkodó gazdaságpolitikai és elméleti paradigma megváltozásával.

A válságok kezelésére az európai országok kormányai a 20. században és azóta is alkalmas eszköznek találták az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatását. Csakhogy – lényegében ugyanolyan célokat kitűzve – eleinte sorozatosan a bővítés, majd pedig a szűkítés irányába léptek, 2008 után viszont az államosítás és a privatizáció egymással párhuzamosan szökött magasba. A fő tendencia elbizonytalanodásából és a legutóbbi „pillanat” több újszerű vonásából kiindulva a könyv nyíltan vállalt szándéka, hogy elbizonytalanítsa az Olvasót is néhány megkérdőjelezhetetlennek tekintett alapigazságban. Van-e tértől és időtől független biztos recept, örök igazság az államosítás vagy privatizáció kérdésében – létezik-e egyetlen helyes megoldás? Valóban éles-e a határ a köztulajdon és a magántulajdon között, tényleg szöges ellentétben áll-e egymással az államosítás és a privatizáció? Egyáltalán: ugyanazt jelentik-e ezek a fogalmak különböző korokban és különböző országokban?

Mivel a köztulajdon kérdése mind a gazdaságtörténet, mind az elmélettörténet tanulsága szerint szorosan összefügg az államnak a gazdaságban betöltött szerepével, a könyv nemcsak az államosítás és a privatizáció iránt érdeklődőknek ajánlható, hanem azoknak is, akik a gazdaságpolitikai döntések feltételrendszerének hatását, mozgatórugóit és a közgazdasági teóriákhoz fűződő viszonyát szeretnék jobban megismerni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/voszka-az-allami-tulajdon-pillanatai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave