Voszka Éva

Az állami tulajdon pillanatai

Gazdaságtörténeti és tudománytörténeti nézőpontok


Erős állam vagy kormányzati kudarc?

Az előbb idézett megállapításból az a konklúzió is adódhat, hogy a privatizáció pusztán gazdasági érvekkel nem igazolható: az állami vállalatok hatékonysága a politika magatartásától függ. Ha az állam elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a „konzervatív” (azaz a saját érdekeiknek megfelelő helyzet fenntartására törekvő) csoportok nyomásának, így hatásos verseny- és költségvetési politikát tud alkalmazni, akkor „…az állami vállalat éppen olyan hatékony lesz, mint a magáncég, miközben pótlólagos gazdasági és társadalmi előnyöket is nyújt. Ha azonban az állam nem tudja függetleníteni magát (ezektől az erőktől – V. É.), akkor a privatizáció nagyobb hatékonysághoz vezethet, de erre nincs biztosíték, mert ugyanazok a konzervatív erők, amelyek a köztulajdon idején működtek, befolyásolhatják a kormányzati politikát a magánkézbe adás után is” (Rowthorn–Chang 1993, 37). Azt a privatizáció hívei is elismerik (például Shleifer–Vishny 1994b), hogy elvileg sem húzódik „mágikus vonal” az állam mint megrendelő és finanszírozó, valamint a magánvállalatok között – azok költségvetési korlátja is lehet puha –, mint ahogy ezt a gazdaságtörténeti rész számos példája mutatta. A közösségi választások elmélete alapján tehát nemcsak a magánkézbe adás mellett, hanem azzal szemben is lehet érvelni.

Az állami tulajdon pillanatai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 218 6

Visszafordítható-e a privatizáció? Az elmúlt évtized hazai tapasztalata mellett az Európai Unió sok országa, sőt az államosításokat hagyományosan elutasító USA is azt példázza, hogy igen. A könyvben felvázolt gazdaságtörténeti körkép arra utal, hogy az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatása erős társadalmi megrázkódtatások idején nem szokatlan jelenség. Ezek a nagy hullámok, amelyeket a szerző a tulajdon pillanatainak nevez, biztos jelei a rendkívüli helyzetnek, és többnyire összekapcsolódnak az éppen uralkodó gazdaságpolitikai és elméleti paradigma megváltozásával.

A válságok kezelésére az európai országok kormányai a 20. században és azóta is alkalmas eszköznek találták az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatását. Csakhogy – lényegében ugyanolyan célokat kitűzve – eleinte sorozatosan a bővítés, majd pedig a szűkítés irányába léptek, 2008 után viszont az államosítás és a privatizáció egymással párhuzamosan szökött magasba. A fő tendencia elbizonytalanodásából és a legutóbbi „pillanat” több újszerű vonásából kiindulva a könyv nyíltan vállalt szándéka, hogy elbizonytalanítsa az Olvasót is néhány megkérdőjelezhetetlennek tekintett alapigazságban. Van-e tértől és időtől független biztos recept, örök igazság az államosítás vagy privatizáció kérdésében – létezik-e egyetlen helyes megoldás? Valóban éles-e a határ a köztulajdon és a magántulajdon között, tényleg szöges ellentétben áll-e egymással az államosítás és a privatizáció? Egyáltalán: ugyanazt jelentik-e ezek a fogalmak különböző korokban és különböző országokban?

Mivel a köztulajdon kérdése mind a gazdaságtörténet, mind az elmélettörténet tanulsága szerint szorosan összefügg az államnak a gazdaságban betöltött szerepével, a könyv nemcsak az államosítás és a privatizáció iránt érdeklődőknek ajánlható, hanem azoknak is, akik a gazdaságpolitikai döntések feltételrendszerének hatását, mozgatórugóit és a közgazdasági teóriákhoz fűződő viszonyát szeretnék jobban megismerni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/voszka-az-allami-tulajdon-pillanatai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave