Az Európai Bíróság Von Colson és Kamann ügyben520 hozott ítéletben megjelenő „irányelvnek megfelelő értelmezés” tana – amely szerint a tagállami bíróságnak a saját joga alkalmazásakor az uniós rendelkezést is értelmeznie kell – tovább mélyült a Marleasing-ügyben521 hozott ítélettel, amely a közvetett hatály elvének kimondásával egyértelmű jogvédelmi megoldást nyújtott, és ez egyben megerősítette az uniós jogrendet is. Az ítélkezési gyakorlat ezt a hatást más módszerrel már korábban is elismerte. A Simmenthal-ügyben522 hozott ítélet ugyanis a tagállami bíróság feladatául szabta, hogy biztosítsa az uniós jog tényleges érvényesülését azáltal, hogy szükség esetén eltekint a nemzeti jogszabályok azon – akár utólagos – rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek az uniós joggal ellentétesek, anélkül, hogy megvárná azok hatályon kívül helyezését vagy bármely más alkotmányos eljárás útján történő megsemmisítését. A Fratelli Constanzo ügyben523 hozott ítélet mutatja meg az érem másik oldalát, amikor kötelezővé teszi az irányelv hivatalbóli alkalmazását, ha a nemzeti jog rendelkezései azzal ellentétesek. A cél azonos: a hatékony jogvédelem érdekében biztosítani kell az uniós jog tényleges érvényesülését. Az irányelvnek megfelelő értelmezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat és a tagállami jog mellőzésének lehetősége olyan kiút, amely az irányelv horizontális közvetlen hatályának tagadásából eredeztethető.