Kengyel Ákos (szerk.)

Az Európai Unió közös politikái


XI. Foglalkoztatás- és szociálpolitika

A közösségi foglalkoztatás- és szociálpolitika kialakulása, fejlődése jól illusztrálja, hogyan kerültek fokozatosan előtérbe olyan kérdések, amelyek az eredeti szándékok szerint nem tartoztak volna a közösségi szinten szabályozandó területek közé, de az integráció szorosabbá válásával gyakran elkerülhetetlenül több figyelmet kellett hogy kapjanak. Kétségtelen persze, hogy már az alapításkor, a „négy szabadság” közül a személyek (munkaerő) szabad áramlására vonatkozó elv, illetve annak megvalósítása önmagában is maga után kellett, hogy vonjon bizonyos, közösségi szabályozást igénylő szociális intézkedéseket. Ha szórványosan léteztek is ilyenek, nem kerültek a figyelem középpontjába, mivel egyrészt a munkaerő migrációja eredetileg jogi szempontból is korlátozott maradt (hiszen ennek megvalósítására a döntéshozók tízéves átmeneti időszakot iktattak be), másrészt az integráción belüli mobilitás elmaradt a várakozásoktól.
A római szerződés (szűk körre korlátozott) szociálpolitikai jellegű rendelkezései azért sem kaphattak az alapításkor igazi jelentőséget, mert ekkor az integráció fő célkitűzését éppen a piaci viszonyok hatékonyabb működése jelentette. A társadalompolitikai kérdések tehát nagyon sokáig csak alárendelt szerepet játszottak. Ennek az sem mond ellent, hogy már a kezdetektől látszólag rendelkezésre állt egy eszköz a finanszírozásra: az Európai Szociális Alap (ESZA).358 „Az alap működésének első évtizedében azonban nem rendelkezett kellő forrásokkal, célkitűzései sem voltak koordináltan megfogalmazva, és így nem is tudott jelentősebb eredményeket elérni” (Horváth, 2007).
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy éppen a piaci integráció előrehaladtával kerültek a szociális ügyek egyre inkább előtérbe. Elegendő itt arra utalni, hogy az egységes belső piac megteremtésekor, vagyis a kereskedelmi korlátok további lebontását követően kapott különös figyelmet a szociális dömping kérdésköre. A fejlettebb országok szakértői szerint ugyanis a kevésbé fejlettekben a vonatkozó előírások lazasága és hiányosságai miatt a munkáltatók sokkal kevesebb kiadást fordítanak a munkakörülmények és -biztonság javítására, továbbá a jóval alacsonyabb színvonalú szociális ellátórendszer általánosságban is költségcsökkentő tényezőt jelent a számukra. Szerintük e versenytorzító hatások következtében képesek alacsonyabb árakkal piacra lépni. Nyilvánvaló, hogy az érvrendszer jelentős szerepet játszott a témánkat érintő egyik legfontosabb dokumentum, a Munkavállalók Szociális Alapjogairól szóló Közösségi Charta (Szociális Charta) 1989-es elfogadtatásában is. Mint ahogy a későbbiekben látni fogjuk, a foglalkoztatáspolitika elkülönített kezelése, a közösségi szint jogi alapjainak megteremtése szintén szorosan összefügg a piaci integráció elmélyítésével, a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) létrejöttével (elsősorban a közös pénz megteremtésével, a részt vevő tagállamok önálló monetáris politikájának feladásával).
Jelen fejezet a közösségi szociálpolitika fejlődését nem kizárólag az intézmények, különféle szabályozások, irányelvek stb. alakulásán keresztül mutatja be, hanem igyekszik azt egyrészt gazdasági megközelítésből, másrészt az integráció előrehaladásával (részben más politikák fejleményeivel összefüggésben) tárgyalni. Mindenekelőtt arra a kérdésre keressük a választ, hogy az elfogadott intézkedések hátterében milyen politikai érdekek, gazdasági összefüggések álltak, s a szociálpolitikai rendelkezések hogyan változtak az egyéb területeken végbement fejlemények fényében. Ez a megközelítés nemcsak az intézmények, szabályozások bonyolult rendszerében való eligazodást segítheti, hanem a már meglévő intézkedések jövőbeli működésére, fenntarthatóságára is rávilágíthat.
Az uniós szintű foglalkoztatás- és szociálpolitikához szorosan kapcsolódik az „európai szociális modell” fogalma, amelyre nemcsak bizottsági dokumentumok, hanem a tagállamok szakértői, döntéshozói is gyakran hivatkoznak. Maga a kifejezés kissé megtévesztő, hiszen szó sincs egységes rendszerről; az egyes tagországok jóléti berendezkedése, intézményei, gazdasági feltételei jelentős mértékben különböznek.359 Vannak azonban olyan közös európai értékek, amelyek ma is széles körben elismertek. Lényegében a szociális jogok biztosításáról van szó, amelyek „szükségszerűen kiegészítik az emberi jogokat és szabadságjogokat, hiszen ez utóbbiakat nem lehet a minimális szintű szociális biztonság nélkül élvezni. Ellentétben az emberi jogokkal és szabadságjogokkal, ez azt jelenti, hogy amit elér az egyén, az nem szabadság az államtól, hanem szabadság az állam segítségével. Így tehát ezek jogcímek formájában jelentkező alapvető jogok” (Butt et al. 2000. 9. o., idézi: SZMI, Budapest, 2008). Az uniós szintű szociálpolitikai jogalkotás tehát az európai szociális modell alapját jelenti.
Először a társadalompolitika közösségi szintű kezelésének kialakítását, eszközeit (elsősorban a jogalkotást) ismertetjük, majd a foglalkoztatáspolitika elkülönített kezelésére és annak okaira térünk ki. Ennek keretében tárgyaljuk az amszterdami szerződés foglalkoztatási fejezetének megszületését, a luxembourgi folyamatot, majd az Európai Foglalkoztatási Stratégia lényegét, eszközeit és módszereit. A szociálpolitika újabb fejleményeit, a jogalkotás fő területeit a következő pontban ismertetjük, majd a foglalkoztatás- és szociálpolitika perspektíváival és dilemmáival foglalkozunk.
358 Ahogy az V. fejezetben részletesen olvasható, létrehozását még a római szerződés írta elő (ez volt az első a strukturális alapok között).
359 A különböző jóléti rendszerekről lásd például: Esping-Andersen immár klasszikussá vált művét (The Three Worlds of Welfare Capitalism). Ebben a szerző alapvetően három kategóriát különböztet meg: angolszász típusú, liberális, ahol elsősorban rászorultsági alapon adott juttatások jellemzők (példa: Anglia, Írország), kontinentális, amely főként a foglalkoztatáshoz köti a támogatásokat (szociális piacgazdaság, példa: Németország), és a skandináv jóléti rendszer, ahol az alanyi jogú (univerzális) támogatások terjedtek el. Más szerzők ugyanakkor a mediterrán országokat egy külön, negyedik kategóriába sorolják (ahol a szociális rendszerek viszonylag elmaradottak, s az egyént ért különböző kockázatok enyhítésében hagyományosan a család játssza a legfontosabb szerepet). Meg szokták különböztetni ötödik kategóriaként a közép- és kelet-európai új tagállamok csoportját, de ebben az esetben általában megjegyzik, hogy kérdés, ezen országok jóléti rendszerei milyen irányban fejlődnek, csatlakoztathatók-e majd valamelyik fenti kategóriához, egyáltalán homogén csoportot alkotnak-e a későbbiekben.

Az Európai Unió közös politikái

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 720 3

Az európai integrációs folyamatot elemző könyvek általában átfogó módon az integráció gazdaságtanával, az Európai Unió fejlődésével, történetével, joganyagával, az intézményi és döntéshozatali rendszer kérdéseivel vagy csak egyes szakpolitikákkal foglalkoznak. Ez a kötet kizárólag az integráció működése során kialakított közös politikák, együttműködési területek vizsgálatára irányul: minden olyan meghatározó területet érint, ahol valamilyen szintű, mértékű uniós (közösségi) szerepvállalás, politika kialakult. A könyv elsősorban gazdasági megközelítésben, de pontos jogi, szabályozási hivatkozásokkal elemzi az egyes politikák működését. A szerzők minden fejezetben alapvetően ugyanazt a logikát követik: megvilágítják az uniós szintű fellépés szükségességét, a politika indokoltságát; bemutatják az adott politika céljait, a szabályozás kialakulását, fejlődését és reformjait; elemzik a politika működésének következményeit, hatásait és a felmerülő problémákat. A könyv nagymértékben megkönnyítheti az országban legalább 17 helyen folyó európai tanulmányok oktatását, elősegítheti azt, hogy az uniós politikákkal foglalkozó kurzusokhoz - akár gazdasági, akár jogi, vagy politikatudományi-szociológiai képzések keretében - legyen egy újabb, jól használható könyv. Emellett természetesen minden, a téma iránt érdeklődő olvasó számára ajánlható a kötet, amely hasznos, tanulságos és jól befogadható ismereteket nyújt az egyes politikákról.

A kötet szerzői az európai integrációval foglalkozó egyetemi, főiskolai, vagy tudományos kutatóintézetben dolgozó oktatók-kutatók, akik eddigi tevékenységük során széles körű szakmai tapasztalatokra és elismertségre tettek szert szakterületükön. Külföldi és hazai tudományos tevékenységük és eddigi publikációik kitűnő alapot biztosítottak ahhoz, hogy a kötet tartalmi szempontból pontos és az olvasó számára jól érthető legyen.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kengyel-az-europai-unio-kozos-politikai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave