Kengyel Ákos (szerk.)

Az Európai Unió közös politikái

III. Fejlesztési együttműködés – nemzetközi fejlesztéspolitika

Az Európai Unió nemzetközi fejlesztéspolitikája az Unió olyan belső értékeinek, mint a szolidaritás, a demokrácia és az emberi jogok iránti elkötelezettség, illetve az esélyegyenlőség biztosításának külső megnyilvánulása. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a fejlesztéspolitika a közösség külkapcsolati eszközrendszerének részét képezi, és így céljai messze nem merülnek ki a fejlődő világban uralkodó szegénység felszámolásában, az emberi életkörülmények javításában vagy a fejlődés és gazdasági növekedés támogatásában, hanem szükségképpen bizonyos stratégiai célokat is szolgálnak. Ilyen célok például az EU kereskedelmi érdekeinek támogatása, a fejlődő piacokhoz való hozzáférés elősegítése, a kapcsolatok fenntartása a tagállamok egykori gyarmataival, a nemzetközi biztonság és stabilitás növelését célzó erőfeszítések vagy más geostratégiai megfontolások.

Az európai nemzetközi fejlesztési politika két pillérből épül fel, az egyik a tagállamok bilaterális fejlesztési politikáit jelenti, amelyek számára az EU koordinációs és együttműködési fórumot biztosít, ám alapvetően tagállami döntések és stratégiák vezérlik. E pillér teszi ki az összes európai forrás közel 80 százalékát. A másik pillér maga a közösségi fejlesztéspolitika, amelynek keretei között az Európai Bizottság saját hatáskörében, a közös költségvetésből és az Európai Fejlesztési Alapból nyújt fejlesztési segélyeket a rászoruló fejlődő országoknak. Ez utóbbi pillér az össztagállami érdekeket és célokat hivatott megjeleníteni. A közösségi fejlesztéspolitika tehát megosztott hatáskörű, komplementer jellegű közös politika, azaz nem helyettesíteni, hanem kiegészíteni hivatott a tagállamok hasonló politikáit. Jelen fejezetben csak e második pillérrel foglalkozunk, hiszen az egyes tagállamok igen eltérő stratégiák és célok mentén megvalósított fejlesztéspolitikáinak vizsgálata önálló kötetet igényelne.89 Ennek megfelelően fontos tisztázni az alkalmazott terminológiát: az „európai nemzetközi fejlesztéspolitika” a közösségi és a tagállami fejlesztéspolitikákat együttesen jelenti, míg az „EU nemzetközi fejlesztéspolitikája” csak a közösségi fejlesztéspolitikára (hivatalosan: fejlesztési együttműködésre), tehát e második pillérre utal.

Ahhoz, hogy az EU valódi világpolitikai szereplővé váljon, kétségtelenül szükséges, hogy mint segélydonor is jelen legyen a világ valamennyi, arra rászoruló országában. E szempontból a fejlesztéspolitika nemzetközi szerepe és súlya mindenképpen jól illik a Közösség külpolitikai szerepét erősíteni igyekvő törekvések sorába. Meg kell állapítani, hogy jelenleg Európa a világ legnagyobb donora, 2006-ban a világon nyújtott fejlesztési segélyek 56,67 százaléka származott a Közösségtől vagy valamelyik tagállamától, ez összesen a régió bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,43 százalékát tette ki (OECD, 2007a. 1. o., 17. o.). A közösségi fejlesztéspolitika 2006-ban közel 10 milliárd dollárnyi (több mint 7 milliárd eurónyi) segélyt folyósított rászoruló országoknak, ami a globális fejlesztési támogatások nagyjából 10 százalékát tette ki (OECD, 2007a. 17. o.). Az EU a közösségi fejlesztéspolitika keretében annyi segélyt folyósít, mint a Világbankhoz tartozó Nemzetközi Fejlesztési Társulás és az egész ENSZ-rendszer együttvéve. Ilyen nagyságrendek mellett vitán felül álló, hogy az EU a nemzetközi fejlesztési rezsim egyik legmeghatározóbb szereplője.

A közösségi fejlesztéspolitikát már a római szerződés létrehozta, az elmúlt bő ötven évben azonban számtalan változáson ment keresztül, és napjainkra egy igen bonyolult és szövevényes eszköz- és célrendszerrel rendelkező közös politikává nőtte ki magát. A Közösség által alkalmazott eszközök ugyanis messze nem merülnek ki a partnerállamoknak folyósított fejlesztési célú pénzügyi segélyekben, hanem magukban foglalják a kereskedelmi együttműködést és társulást, a politikai párbeszédet, a technikai segítségnyújtást, az élelmiszersegélyeket stb. Sokszor idesorolják a vészhelyzetben történő közösségi humanitárius segítségnyújtást is, amely a katasztrófák okozta emberi szenvedés enyhítését célozza. E területet azonban döntően más motivációk irányítják, mint a fejlesztési együttműködést. Mint látni fogjuk, a célok tekintetében sem egyszerű áttekinteni e közös szakterületet. Bár a Közösség deklarált célja a szegénység felszámolása a fejlődő országokban,90 viszonylag egyértelmű, hogy más, korábban már említett, mögöttes és altruisztikusnak nem feltétlenül nevezhető célok is szerepet játszanak. E fejezetben bemutatjuk, hogy e mögöttes érdekek és célok hogyan befolyásolták és befolyásolják ma is e szakterület gyakorlatát.

Az Európai Unió közös fejlesztéspolitikája hosszú utat tett meg: az egykori gyarmatokra koncentráló, szűk földrajzi kiterjedésű politikából mára globális, összefüggő rendszerré nőtte ki magát, és fokozatosan hagyja hátra még meglévő anakronisztikus vonásait. Ez azzal is járt, hogy átalakult a segélyek allokációja, szigorodtak a pénzügyi támogatások feltételei, és hatékonyabbá vált a szervezeti háttér. Jelen fejezet célja a közös fejlesztési politika múltjának, jelenének és bizonyos szempontból várható jövőjének áttekintése és értékelése. Legfontosabb kérdésünk annak vizsgálata, hogy a közös fejlesztéspolitika 2000-ben indult reformja milyen hatásokkal járt a szakterület működésére és hatékonyságára.

89 Ilyen átfogó munka például Hoebink–Stokke, 2005.

90 „Az EU fejlesztési együttműködésének elsődleges és mindent átfogó célja a szegénység felszámolása a fenntartható fejlődés keretében, beleértve a millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló törekvéséket”. (Európai Konszenzus 2006, 2. o.)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 720 3

Gazdaság

Az európai integrációs folyamatot elemző könyvek általában átfogó módon az integráció gazdaságtanával, az Európai Unió fejlődésével, történetével, joganyagával, az intézményi és döntéshozatali rendszer kérdéseivel vagy csak egyes szakpolitikákkal foglalkoznak. Ez a kötet kizárólag az integráció működése során kialakított közös politikák, együttműködési területek vizsgálatára irányul: minden olyan meghatározó területet érint, ahol valamilyen szintű, mértékű uniós (közösségi) szerepvállalás, politika kialakult. A könyv elsősorban gazdasági megközelítésben, de pontos jogi, szabályozási hivatkozásokkal elemzi az egyes politikák működését. A szerzők minden fejezetben alapvetően ugyanazt a logikát követik: megvilágítják az uniós szintű fellépés szükségességét, a politika indokoltságát; bemutatják az adott politika céljait, a szabályozás kialakulását, fejlődését és reformjait; elemzik a politika működésének következményeit, hatásait és a felmerülő problémákat. A könyv nagymértékben megkönnyítheti az országban legalább 17 helyen folyó európai tanulmányok oktatását, elősegítheti azt, hogy az uniós politikákkal foglalkozó kurzusokhoz - akár gazdasági, akár jogi, vagy politikatudományi-szociológiai képzések keretében - legyen egy újabb, jól használható könyv. Emellett természetesen minden, a téma iránt érdeklődő olvasó számára ajánlható a kötet, amely hasznos, tanulságos és jól befogadható ismereteket nyújt az egyes politikákról.

A kötet szerzői az európai integrációval foglalkozó egyetemi, főiskolai, vagy tudományos kutatóintézetben dolgozó oktatók-kutatók, akik eddigi tevékenységük során széles körű szakmai tapasztalatokra és elismertségre tettek szert szakterületükön. Külföldi és hazai tudományos tevékenységük és eddigi publikációik kitűnő alapot biztosítottak ahhoz, hogy a kötet tartalmi szempontból pontos és az olvasó számára jól érthető legyen.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kengyel-az-europai-unio-kozos-politikai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero