Arisztotelész

Az égbolt


fejezet

Ezeket meghatározván a következőket kell mondani. Ha vannak bizonyos dolgok, amelyek képesek arra, hogy legyenek is, és ne is legyenek, akkor szükségszerű, hogy létezésük és nem létezésük számára meghatározzunk valamennyi időt, a maximálisat, már úgy értem azt, ami alatt a dolog képes létezni, illetve képes nem létezni. Ez bármely kategóriára áll, például ember vagy fehér vagy háromkönyöknyi vagy bármelyik az ilyesfélék közül. Hiszen ha az idő nem meghatározott mennyiségű, hanem [tetszőleges] felvett időnél mindig hosszabb, és nincs olyan, aminél rövidebb lenne, akkor lehetséges lesz, hogy valami végtelen ideig létezzen, és egy másik végtelen ideig ne létezzen, ami pedig lehetetlen.100


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave