Arisztotelész

Az égbolt


fejezet

Most pedig azon leginkább említésre méltó eseményekről ejtsünk szót, melyek benne és körülötte következnek be, csak a legszükségesebbeket vázolva. Nos, kétféle kipárolgás száll fel belőle folyamatosan a felettünk elhelyezkedő levegőbe, finom részecskéjűek és teljesen láthatatlanok – leszámítva, hogy olykor hajnalonként megfigyelhetőek, amint a folyók, illetve folyamok felett a magasba emelkednek. Ezek közül az egyik száraz és füstszerű, a földből válik ki, a másik viszont nedves és páraszerű, a nedves természetből párolog ki. Ebből keletkeznek a ködök, a harmatok, fagyjelenségek, felhők meg esők, havazások és jégeső; a szárazból pedig a szelek, a légmozgásokból eredő különféle dörgések, villámlások, perszelések, mennykő és a többi ezzel rokon jelenség. A köd mármost páraszerű kigőzölgés, mely nem produkál vizet, s amely a levegőnél sűrűbb, a felhőnél viszont ritkább, és vagy egy felhő kezdeményéből, vagy maradékából keletkezik. Ellentétpárjának a derült eget mondják, s valóban az is. Ez nem más, mint felhőtlen és köd nélküli levegő. A harmat a derült égből finom formában érkező nedvesség, a zúzmara pedig a derült égből nagy tömegben érkező fagyott víz, a dér megfagyott harmat, a dérharmat viszont félig megfagyott harmat. A felhő összetömörült páraszerű sűrítmény, mely vizet produkál; eső pedig a jó alaposan összesűrűsödött felhő kipréselésével keletkezik, és annyiféle változata van, amennyi a felhőt érő behatásnak: amikor az enyhe, gyenge szemerkélést indít el, amikor pedig erőteljes, bőségesebbet – és ezt hívjuk zápornak, amely az esőnél nagyobb és összefüggő vízcseppeket szállít a földre. Havazás a megszilárdult felhőkből morzsolódik le, ha azok még a vízzé történő átalakulás előtt összeütköznek. Az ütközés eredményezi habszerűségét és a kiugróan fehér színét, fagyott volta pedig a benne lévő nedvesség hidegségét, minthogy az nem cseppfolyósodott, illetve nem lazult fel. Amikor pedig sűrűn és nagy tömegben hull alá, hóviharnak nevezzük. Jégeső aztán akkor keletkezik, ha a hóvihar összetömörül, és az összenyomás folytán súlyt nyer a gyorsabb mozgáshoz: nemcsak a letöredezett morzsalékok mérete nő meg, hanem tömegük is nagyobb lesz, és mozgásuk is hevesebb. Ezek tehát természetszerűleg a nedves kipárolgásból erednek.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave