Az alkalmazkodóképesség az élőlényeknek az a tulajdonsága, amelynek birtokában az egyed túlélési, szaporodási esélye megnő. Az ember viselkedése az evolúció során jelentkező problémákra adott válaszként alakult ki (Plotkin, 1997). Az adaptáció az aktuális környezettel kialakított viszony, az adaptációs cél mindig egy adott környezetben való fennmaradás. Ehhez szükséges egyfajta felismerőrendszer, amelynek segítségével az egyed képes megváltoztatni az állapotát. Csányi (1983) összefoglalója szerint az adaptáció lényege a célszerűség. Az adaptív viselkedés nem más, mint a környezet bizonyos részeinek a belső reprezentációk alapján történő sorozatos másolása. Az adaptáció két szinten zajlik. Az életkörülmények tartós megváltozása a szelekció révén rögzül a genomban, ez a fajta genetikai adaptáció időben lassan bekövetkező folyamat. Emellett rendkívül fontos az életben maradáshoz, hogy a környezet gyorsan változó jelenségeihez is tudjon alkalmazkodni az egyén. Ezért léteznek olyan mechanizmusok, melyek az átmenetileg megjelenő hatásokhoz igazítják a belső paramétereiket. Gyorsan változó jelenség lehet a divat, a kultúra, a kor eszménye, ideálja.