Mint említettük, az evolúció során azok a viselkedési programok, fejlődési pályák, tanulási algoritmusok maradtak fenn, amelyek hozzájárultak az élőlények sikeres szaporodásához, azaz génjeik átadásához a következő generációba. A közhiedelemmel ellentétben a túlélés közvetlenül nem befolyásolja a szelekciós folyamatokat. Sőt minden olyan viselkedésre pozitív szelekció irányul, amely növeli egy élőlény szaporodási lehetőségeit, még akkor is, ha ezzel túlélési kilátásai csökkennek. Várható ezért, hogy fiatal felnőtt korban olyan viselkedési attitűdök alakulnak ki, amelyek szociális és szexuális előnyökhöz juttatják őket, miközben a későbbiekben rontják egészségi állapotukat vagy akár életbenmaradási esélyeiket (Bereczkei, 2003). Ilyen költséges viselkedési stratégiák a versengés, az agresszió, a kockázatvállalás, amelyek rövid távon hasznosak lehetnek a fiatal egyedek számára, főként a szaporodási időszakokban, mert elősegíthetik a magasabb dominanciastátuszok megszerzését, és növelik a párzási lehetőségeket. Különösen a hímekre jellemző ez a stratégia, mert kisebb szülői ráfordításuk miatt a szexuális versengés révén növelhetik utódaik számát. Ez azonban tipikusan „nagy tét–nagy nyeremény” stratégia: a versengés növeli sikerüket az erőforrások és a szexuális partnerek megszerzésében, de ezzel romlanak életkilátásaik, és ebben szerepet játszanak a testi sérülések, az elégtelen táplálkozás, a ragadozóknak való fokozott kitettség stb. Ezek alapját azonban hormonális szabályozások adják. Így például kiderült, hogy a tesztoszteron, amely a hímek életének első szakaszában fokozott aktivitást, impulzivitást, agressziót és szexuális hajtóerőt hoz létre, később egyre károsabbá válik, mert rombolja az immunrendszert, és a hímek élete vége felé ezek felhalmozódása fokozatosan sebezhetővé teszi az állatot az ellenálló képesség csökkenése, és a betegségek iránti fogékonyság növekedése miatt, végül siettetik a halál beálltát. Miután azonban ez már a szaporodóképes kor után vagy legalábbis annak vége felé történik, a versengő viselkedés hajlamaira nem irányul kontraszelekció – génjei akadálytalanul átkerülnek a következő generációba.