Általánosságban rögzítenünk kell, hogy Locke tevékenysége szerteágazóbb volt annál, semmint hogy filozófiai rendszerének rendszeres kifejtésére koncentrálhatott volna. Az Értekezés nem tekinthető szisztematikus kifejtésnek a descartes-i Filozófia alapelvei vagy a spinozai Etika értelmében. Locke többszöri nekifutásra készítette el a művet, a korábbi kezdemények – „draftok” – maguk is külön elemzések tárgyát alkotják. Módszerét illetően „egyszerű, történeti módszerről” beszél (Locke 2003b: 32), amin azt érti, hogy nem bocsátkozik az elme lényegét illető eszmefuttatásokba, nem foglalkozik a megismerés fizikájával, hanem a szó tág, 17. századi értelmében vett logikai rekonstrukcióját adja annak, hogy mi megy végbe akkor, mikor az elme tárgyak ideáihoz jut, vagyis amikor az egyszerű ideákból kialakulnak – az elme kialakítja – a tárgyak összetett ideáit. Egyszerű ideák léte, valamint ez ideák veridikussága alapvető adottság Locke számára, melyet nem vizsgál tovább, egyszerűen „Alkotónk” rendeléséhez utalja az olvasót. „[E]gyszerű ideáink […] valóságosak és igazak, miután megfelelnek a dolgok ama képességeinek, illetve összhangban állanak ama képességekkel, melyek létrehozzák őket az elménkben, tekintve, hogy egyedül ez szükséges ahhoz, hogy ideáink valóságosak legyenek, és ne kényünk-kedvünk szerint előállított koholmányok. Elvégre ami az egyszerű ideákat illeti, az elme ezekkel kapcsolatban teljes mértékben rászorul arra, hogy a dolgok hassanak reá, és azokon kívül, amiket úgy kapott, nem állíthat elő magának továbbiakat” (412). Az egyszerű ideák a tárgyak összetett ideáinak építőkövei, melyek kívülről kell hogy jöjjenek, mert különben elménk kitalációi lennének. Maguknak a dolgoknak lényegét viszont éppoly kevéssé ismerhetjük meg, mint elménk lényegét, így aztán ideáink köréből – bár kevésbé látványosan és drámaian – Descartes-hoz hasonlóan Locke is Isten segítségével tör ki. Az egyszerű ideák vagy másolatai a dolgok tulajdonságainak – az elsődleges tulajdonságok esetében –, vagy a dolgokban rejlő képességek okozatai – a másodlagos tulajdonságok esetében –, de minden esetben alkalmasak rá, hogy segítségükkel elkülönítsük a dolgok különböző jellemzőit – mindezt Isten rendelésének köszönhetően. E szövegrész már azt is bemutatta, hogy elménkben kétféle működést kell feltételezni: teljes passzivitást az egyszerű ideák vonatkozásában és többkevesebb aktivitást az összetett ideák vonatkozásában. Amikor passzív, akkor vagy érzékel, vagy reflektál, vagyis vagy külső érzéki tárgyakat, vagy saját műveleteit észleli. Elménk aktivitása persze többnyire a felszín alatt zajlik, hiszen épp azért születik annyi téves elgondolás az elme működéséről, mert nehéz pontosan megfigyelni és leírni azt, ami az értelemben zajlik – márpedig épp ez az, amit az „egyszerű, történeti módszer” követel. Ami közvetlenül elménk tekintete előtt áll, azok a tárgyak már összetett ideái. Megalapozás-logikai kényszer hajtja Locke-ot, hogy feltegye, vannak egyszerű, elemi ideák – Leibniz ezt majd tagadni fogja –, s ha már bevezette őket, akkor az elme műveleteit is rekonstruálnia kell, melyek révén előállnak az általa megalkotott osztályokba tartozó összetett ideák.