Boros Gábor (szerk.)

Filozófia


Kötelesség és gyakorlati ész

Az erkölcsfilozófiai művek közül elsőként Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) jelent meg, majd A gyakorlati ész kritikája (1788), végül – majd egy évtizeddel később – Az erkölcsök metafizikája (1797). Az első két mű tartalmazza az erkölcsfilozófia alapvetésével kapcsolatos megfontolásokat, míg az utolsó és egyszersmind legterjedelmesebb könyv a gyakorlati ész konkrét erkölcsi előírásainak felsorolására és vizsgálatára vállalkozik. A kanti filozófia nem csupán az elméleti ész szempontjából jelentett fordulatot a gondolkodás történetében: az erkölcsfilozófiai gondolkodást ugyanilyen radikálisan reformálta meg. Gyakorlati filozófiájának újdonsága és különleges jelentősége abban ragadható meg, hogy elsőként igyekezett a morált tisztán, vagyis mindenféle célképzettől, hajlamtól, boldogságfogalomtól függetlenül elgondolni. A kanti erkölcsfilozófiai fordulat középponti fogalma a kötelesség (ezért nevezik „deontologikus etikának”). Az európai morális gondolkodás visszatérő mozzanata a hajlamokkal szembeni ellenállás. Meglepően hangozhat azonban, hogy Kant az erkölcsiséget nemcsak a hajlamokkal, hanem magával a boldogság fogalmával is szembeállította, ami pedig a görögök óta magától értetődő módon az erkölcsfilozófiai gondolkodás középpontjában állt. Kant azonban azt állítja, hogy a boldogság képzete nem lehet az erkölcsi cselekvés alapja vagy célja, mert egyfelől a boldogság túlságosan is meghatározatlan, „tarkabarka fogalom”, ahogy egy helyütt fogalmaz, másfelől nem a gyakorlati ész, hanem a képzelőerő fogalma. Egyszerűbben: a boldogság fogalma nem definiálható, mivel a megelégedettség és a kellemesség képzetéhez kapcsolódik, ezeken keresztül pedig a hajlamokkal érintkezik. Továbbá azért nem lehet a boldogság az erkölcsi törvény alapja, mert akkor ezt a törvényt függővé tennénk egy célképzettől, vagyis alárendelnénk bizonyos feltételeknek. Az erkölcsi törvény azonban feltétel nélküli, s ezt a feltétlenséget fejezi ki a kötelesség fogalma.

Filozófia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 059 692 3

Az Akadémiai kézikönyvek Filozófia kötete az európai bölcselet történetének átfogó és részletes bemutatása; régóta vágyott, magas színvonalú alapmű érettségizők, középiskolai filozófia- és etikatanárok, egyetemi hallgatók és oktatók számára. A kézikönyv első, terjedelmesebb része az európai filozófia jelentős alakjait, iskoláit és áramlatait tekinti át a kezdetektől a 20. századig, történeti alapú megközelítésben, beleértve az adott korszakok filozófiájára ható külső tényezőket is. A második, rövidebb rész esszéi az egymástól elkülönülő kortárs irányzatok és filozófiák bemutatására összpontosítanak. A kötetet részletes tárgy- és névmutató egészíti ki. A filozófia ott volt az összes egyéb tudomány bölcsőjénél, és az újkor végéig magában foglalta az emberi tudás egységének ígéretét. Jelentősége az utóbbi évtizedekben újra nő, amit a szerteágazó szaktudományok sokaságának határterületein erősödő kompetenciája és aktivitása jelez. A főszerkesztő, Boros Gábor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára és szerzőtársai ajánlása szerint a mű a filozófiával rendszeresen foglalkozókénál jóval tágabb körnek: a nagy sikerű sorozat, a Kémia, a Világirodalom, a Fizika, a Világtörténet stb. olvasóinak, a tudományok iránt nyitott és érdeklődő széles hazai közönségnek is szól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-filozofia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave