Boros Gábor (szerk.)

Filozófia


A kritikai rendszer betetőzése az ítélőerőn keresztül

A véges emberi szemlélet alapján megfogalmazott transzcendentális filozófia szerint a számunkra természetként megjelenő jelenségvilágot szakadék választja el a magánvaló létezők érzékfeletti világától. Az elméleti ész kritikai vizsgálata a két szféra szigorú elválasztottságát hangsúlyozta, a tiszta gyakorlati ész törvényeinek vizsgálata azonban ahhoz a belátáshoz vezetett, hogy az ember mindkét világ része. Testtel rendelkező, érzéki és időbeli lényként maradéktalanul alá van vetve a természet törvényeinek, ám az autonóm szabadság révén el is különül ettől a természettől, és egy érzékfeletti, erkölcsi világ polgára. Az ember ugyan két világhoz tartozó lény, ám a két világ kapcsolata ezáltal még nem jön létre. Márpedig valamilyen módon biztosítani kell az átmenetet a morál elveitől a természet elveihez, hiszen erkölcsi cselekedeteinket az empirikus világban kell megvalósítanunk. A harmadik kritika tehát arra hivatott, hogy hidat verjen a természeti és az erkölcsi világ között. Az ítélőerő kritikája (1790) a célszerűség fogalmának transzcendentális alapokon nyugvó újragondolásával kísérli meg a szakadék áthidalását. Ahogy a korábbiakban láttuk, a világ célszerűségének spekulatív feltevése a dogmatikus metafizika egyik tipikus hibája. A metafizika tévkövetkeztetései abból származtak, hogy a természet célszerűségét a totalitásra törő spekulatív ész alapján gondolták el. Kant azonban megmutatja, hogy a célszerűség egy különleges és közvetítő funkcióra hivatott képességünk, a transzcendentális ítélőerő fogalma.

Filozófia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 059 692 3

Az Akadémiai kézikönyvek Filozófia kötete az európai bölcselet történetének átfogó és részletes bemutatása; régóta vágyott, magas színvonalú alapmű érettségizők, középiskolai filozófia- és etikatanárok, egyetemi hallgatók és oktatók számára. A kézikönyv első, terjedelmesebb része az európai filozófia jelentős alakjait, iskoláit és áramlatait tekinti át a kezdetektől a 20. századig, történeti alapú megközelítésben, beleértve az adott korszakok filozófiájára ható külső tényezőket is. A második, rövidebb rész esszéi az egymástól elkülönülő kortárs irányzatok és filozófiák bemutatására összpontosítanak. A kötetet részletes tárgy- és névmutató egészíti ki. A filozófia ott volt az összes egyéb tudomány bölcsőjénél, és az újkor végéig magában foglalta az emberi tudás egységének ígéretét. Jelentősége az utóbbi évtizedekben újra nő, amit a szerteágazó szaktudományok sokaságának határterületein erősödő kompetenciája és aktivitása jelez. A főszerkesztő, Boros Gábor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára és szerzőtársai ajánlása szerint a mű a filozófiával rendszeresen foglalkozókénál jóval tágabb körnek: a nagy sikerű sorozat, a Kémia, a Világirodalom, a Fizika, a Világtörténet stb. olvasóinak, a tudományok iránt nyitott és érdeklődő széles hazai közönségnek is szól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-filozofia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave