Mint fentebb említettük, Arisztotelész rendkívül nagy figyelmet fordít a természeti világra. A Meteorológia I.1 lényegre törő áttekintést tartalmaz a természetfilozófia fő témáiról. E szöveg először „a természet alapelveit és az összes természetes mozgásokat” említi, melyek tárgyalását a Fizikában találjuk. Az előbbi témába olyan általános jellegű fejtegetések tartoznak, mint a keletkezés (változás) feltételeinek vizsgálata, illetve a természet fogalmának elemzése; ez a rész a természettudomány lehetőségének igazolását és a természetfilozófiai magyarázatok formájára vonatkozó elvi megfontolásokat is tartalmaz (Fizika I–II. könyv). A természet „a mozgás és a nyugalom kiindulópontja”. Ebből adódóan a természetfilozófia központi kérdése a mozgás. A Fizika nagyobb része (III–VII. könyv) a mozgással, valamint a mozgáselmélet kiépítéséhez szükséges további fogalmakkal foglalkozik, amilyen a végtelen, az űr, a térbeli hely, az idő és a folytonosság (Arisztotelész végül elutasítja az űr és bizonyos értelemben a végtelen létezését is). Végül pedig annak igazolását kapjuk, hogy a kozmoszban tapasztalható mozgás egy mozdulatlan, nem fizikai természetű mozgatót kíván (VIII. könyv). A természetfilozófia körébe természetesen a fizikai világ konkrét leírása is beletartozik, mely a kozmológiától és az égi mozgások elméletétől (Coel. I–II.) kezdve az elemek számának és egymásba alakulásainak (Coel. III–IV.), valamint a keletkezésnek és a pusztulásnak az elemzésén át (GC) a légköri jelenségek (Meteor.), továbbá az állatok és a növények vizsgálatáig terjed (HA, PA, GA, MA, IA; a De plantis nem hiteles, Arisztotelész botanikai műve elveszett). E gazdag anyagból csupán a Fizikában tárgyalt általános kérdések némelyikét van módunk érinteni.