Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Névtelen epikureus értekezés az érzékekről (Herculaneumi papirusz 19/698), 17., 18., 22., 23., 25. kolumna, 21. töredék252

(1) Úgy tartjuk, hogy a látás látható dolgokat észlel, a tapintás tapinthatókat, az előbbi a színre, a másik a testre vonatkozik, és az egyik nem okvetetlenkedik a másik ítéletének tárgya körül. Mert ha az lenne a helyzet, hogy a látás észlelné a test nagyságát és alakját, akkor sokkal hamarabb észlelné magát a testet… (2) <Az alak látása csupán annyit jelent, hogy észleljük a szín> körvonalait, és sokszor még azt sem. Ha tehát a látható alak nem egyéb, mint a színek külső elhelyezkedése, és a látható nagyság nem egyéb, mint a legtöbb színnek a külső környezethez viszonyított elhelyezkedése, talán lehetséges, hogy az, ami magukat a színeket észleli, észlelje a színek külső elhelyezkedését… (3) Úgyhogy analógia alapján közös ítélettárgya ezen érzékeknek az alak és a nagyság: ahogyan a szín alakja és nagysága viszonyul a színhez, úgy viszonyul a test alakja és nagysága a testhez; és ahogyan a szín viszonyul a látás útján történő észleléshez, úgy viszonyul a test a tapintás útján történő észleléshez… (4) Leszámítva a legáltalánosabb jellemzőket, melyeket előzőleg végigvettünk, úgy gondoljuk, közvetlen módon nincsen közös tárgya a megítélésnek. Nem közvetlen módon viszont, mely elég általános ahhoz, hogy könnyen nevezhető analógiának, azt mondhatjuk, hogy az alak közös tárgya a megítélésnek… (5) Emlékeztessünk tehát még arra, hogy az érzékek közül melyiknek mi a sajátos jellemzője, túl azon, hogy érzékileg felismeri a megítélése alá eső tárgyakat. Nos, a látás legsajátosabb jellemzője, mely megkülönbözteti a többi érzéktől – túl azon, hogy megítéli a színeket és a velük kapcsolatos dolgokat –, hogy távolról észleli a formákat, érzékileg felismerve a távolságot is, mely közte és amazok között van… (6) A tapintás, ha sajátos feladatát tekintjük, semmilyen minőséget nem észlel; ami közös feladatát illeti, mely a hús minőségi állapotainak észlelésében áll253 – ez a többi érzéknek is velejárója –, legjellemzőbb rá, hogy különnemű minőségeket észlel. Mert megítéli a keményet és a puhát, ezenfelül a meleget és a hideget is észleli, mind önmagában, mind pedig maga mellett… (7) Bár a látás a szilárdságot nem ítéli meg, egyesek tévesen azt hiszik, hogy megítéli. Mert úgy vélik, hogy amikor sziklákat látunk, a látás egyszerű ráirányulása révén közvetíti a szilárdságot.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave