Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Epikurosz, A természetről 34.26–30325

(1) A kezdet kezdetétől mindig vannak bennünk magvak,326 több vagy kevesebb, melyek egyik vagy másik vagy mindkét irányba vonzanak minket a cselekvések, a gondolatok és a jellemvonások terén. Ily módon annak, ami kifejlődik, létrejötte eleinte minden megszorítás nélkül tőlünk függ – ilyen vagy olyan vonásainké –, és a környezetből pórusainkon át szükségszerűen belénk áramló dolgok belénk hatolása valamikor tőlünk függ, és saját, belőlünk fakadó véleményeinktől. … (2) <És azzal az érvvel szemben, mely szerint választásunkat az eshetőségek között vagy eredeti összetételünknek kell okozniuk, vagy a környezeti befolyásoknak>, melyek szüntelenül hatást gyakorolnak ránk, <arra hivatkozhatunk, hogy> rendreutasítjuk egymást, szembeszállunk egymással és igyekszünk megjobbítani egymást, abban a meggyőződésben, hogy a felelősség bennünk magunkban is van, nem csupán eredeti összetételünkben és a bennünket körülvevő és véletlenszerűen belénk hatoló dolgok szükségszerűségében. (3) Mert ha valaki mind a rendreutasítást, mind a rendreutasíttatást mindig a számára éppen jelenlévő dolgok véletlenszerű szükségszerűségének tulajdonítaná, félő, hogy ezen a módon nem lenne képes megérteni <saját viselkedését, ti. hogy továbbra is részt vesz a vitában…> (4) <Dönthet egyszerűen úgy, hogy kitart e tétele mellett, miközben a gyakorlatban továbbra is> elítél, illetve dicsér másokat. De ha így tenne, érintetlenül hagyná éppen azt a gyakorlatot, mely önmagunk vonatkozásában létrehozza a felelősségre vonatkozó előzetes felfogásunkat.327 És ezáltal egyik pontban megváltoztatná elméletét, a másikban viszont <…> (5) <…> az efféle tévedésnek. Mert az efféle elmélet a feje tetejére áll,328 és soha nem lesz képes szilárdan bebizonyítani, hogy minden dolog olyan, mint a „szükségszerűnek” nevezettek; ehelyett <képviselője> épp e kérdésben abban a meggyőződésben száll szembe ellenfelével, hogy az önmagának köszönhetően beszél együgyűségeket. (6) És ha a végtelenségig újra és újra azt állítja, hogy szükségszerűség folytán teszi ezt, mindig érveket hozva fel, állítását nem támasztja alá tapasztalatilag,329 amennyiben magának tudja be a felelősséget azért, hogy annak rendje s módja szerint végezte el az okoskodást, vitapartnerének pedig azért, hogy nem ezen a módon tette. (7) És ha nem hagy fel azzal, hogy önmagára vezesse vissza, amit tesz, és nem terheli inkább a szükségszerűségre, még csak nem is <őrzi meg álláspontja összhangját…>330 (8) <Másfelől> ha a „szükségszerűség” nevével illeti azt, amit önnön tevékenységünk általinak nevezünk, pusztán a nevet változtatja meg, és nem mutatja ki, hogy olyan előzetes felfogást alkottunk, amelynek tévesek a körvonalai, mikor az önnön tevékenységünk általit felelősnek nevezzük, sem saját <viselkedésére, sem másokéra nem lesz semmiféle hatással…> (9) <…> sőt üresnek nevezni azt, ami szükségszerűen történik, a ti állításaitok alapján. És ha valaki nem ad erre magyarázatot, és nem tud bennünk semmi közreható tényezőt vagy késztetést eltéríteni azon cselekvésektől, amelyeket az értük viselt felelősséget „saját cselekvésünk általinak” nevezve viszünk véghez, hanem a bolondos „szükségszerűség” névvel illeti mindazt, amit oly módon teszünk, hogy megerősítjük, az értük viselt felelősség „saját tevékenységünk általi”, akkor pusztán az elnevezést változtatja meg; (10) nem fog változtatni semmiféle tevékenységünkön azon a módon, ahogyan egyes esetekben az, aki látja, milyen cselekedetek szükségszerűek, el szokta téríteni a kényszer ellenében tenni vágyókat. (11) És az értelem próbálja majd felfedezni, milyen cselekvésnek tartsa hát azt, amit valamiképp saját tevékenységünk révén hajtunk végre, noha nem vágyunk megtenni. Mert nem tud egyebet, mint megmondani, hogy milyen cselekvés szükségszerű, <és milyen cselekvés nem az…> (12) <…> a legnagyobb mértékben elgondolhatatlan. És ha valaki ezt nem pusztán fonák módon erőlteti, illetve nem magyarázza meg, mi az a dolog, amit ki akar küszöbölni, vagy be akar vezetni, pusztán a szavakat változtatja meg, mint már régóta mondogatom.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave