Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Epikurosz, Levél Menoikeuszhoz 127–132353

(1) Számításba kell vennünk, hogy a vágyak közül egyesek természetesek, mások üresek; és a természetesek közül némelyek szükségesek, némelyek pedig csak természetesek;354 és a szükségesek közül egyesek a boldogsághoz szükségesek, mások a test háborítatlanságához, megint mások pedig magához az élethez. Ezen dolgoknak szakadatlan szemlélete lehetővé teszi, hogy minden választást és elkerülést a test egészségére és a lélek zavarmentes állapotára vezessünk vissza, mivel ebben áll a boldog élet célja. Ez az, amire minden cselekvésünk irányul: hogy ne érezzünk fájdalmat és ne féljünk. (2) Ha egyszer ez megtörténik velünk, lecsillapszik a lélek minden vihara, mivel az élőlény nem haladhat úgy tovább, mint ha szüksége lenne még valamire, és nem kereshet valami mást, ami beteljesíti a lélek és a test javát. Mert akkor van gyönyörre szükségünk, amikor fájdalmat érzünk, mivel nincs jelen a gyönyör. <Amikor nem érzünk fájdalmat,> már nincs szükségünk gyönyörre. Ez az, amiért a gyönyört a boldog élet kezdetének és céljának mondjuk; a gyönyört ugyanis elsődleges és velünk született jónak ismerjük, és minden választásunk és elkerülésünk belőle indul ki; és ehhez térünk vissza, mikor az érzetünket mintegy mércét használjuk, amellyel minden jó dolgot megítélünk. (3) És miután a gyönyör elsődleges és velünk született jó, ezért is van, hogy nem választunk minden gyönyört, hanem esetenként sok gyönyört mellőzünk, amikor nagyobb kellemetlenséggel járnak; és sok fájdalmat jobbnak tartunk a gyönyörnél, amikor a fájdalom elviselését nagyobb és hosszan tartó gyönyör követi. Tehát minden gyönyör jó, amennyiben számunkra sajátosan megfelelő természettel bír, de nem mindegyik választandó. Ugyanígy minden fájdalom rossz, de nem minden fájdalom természettől kerülendő. Azonban mindezt a hasznos és káros dolgok összemérésével és áttekintésével kell megítélnünk, mert alkalmanként a jót mint rosszat, máskor a rosszat mint jót kezeljük. (4) Az önelégségességet is nagy jónak tartjuk, nem azért, hogy minden körülmény között kevésből éljünk, hanem azért, hogy ha nincsen sok, kevésből is képesek legyünk élni, abban az őszinte meggyőződésben, hogy azoknak a leggyönyörtelibb a fényűzés, akiknek a legkevésbé van rá szükségük, és hogy minden, amire természettől vágyunk, könnyen megszerezhető, az üres vágyak tárgya viszont nehezen megszerezhető.355 Az egyszerű ízek ugyanolyan gyönyört hoznak létre, mint a fényűző étrend, ha egyszer a hiányérzetből fakadó fájdalomtól megszabadulunk; a kenyér és a víz a legnagyobb gyönyört nyújtják, ha valaki úgy veszi őket magához, hogy szüksége van rájuk. Ezért aztán, ha hozzászoktatjuk magunkat az egyszerű és nem fényűző ételekhez, akkor ez kiteljesíti egészségünket, a mindennapi élet szükséges tevékenységeiben kitartóvá teszi az embert, megerősíti jellemünket arra az esetre, ha időről időre fényűző ételekhez jutunk, és megszünteti a félelmünket a szerencse fordulataitól. (5) Ha tehát azt állítjuk, hogy a gyönyör a cél, nem a züllött emberek gyönyöreire és az élvezethajhászásban rejlő gyönyörökre gondolunk, mint azt némelyek tudatlanságból, eltérő véleményeik miatt vagy tanításunkat félremagyarázva gondolják, hanem arra, hogy ne érezzünk testünkben fájdalmat és ne legyen lelkünkben zavar. Mert nem a folytonos ivászat és ünnepségek, sem az ifjak és nők élvezete, sem pedig a halak és a gazdagon megterített asztal az, ami a gyönyörteli életet megteremti, hanem a józan megfontolás, amely minden választásnak és elkerülésnek az okát kikutatja, és amely kiűzi a lélekben a legnagyobb zűrzavart támasztó véleményeket. (6) Mindezeknek a kezdete és a legnagyobb jó a bölcs belátás; ezért a bölcs belátás még a filozófiánál is értékesebb és a természetes forrása az összes többi erénynek: megtanítja, hogy nem lehetséges gyönyörtelien élni anélkül, hogy értelmesen, nemesen és igazságosan élnénk, <sem pedig értelmesen, nemesen és igazságosan> anélkül, hogy gyönyörtelien élnénk. Mert az erények természettől össze vannak kötve a gyönyörteli élettel, és a gyönyörteli élet elválaszthatatlan tőlük.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave