Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Porphüriosz, Tartózkodás a húsevéstől I.7.1–9.4407

[Az epikureus Hermarkhosz nézete] (1) Epikurosz követői… azt mondják: A régi törvényhozók, miután szemügyre vették az emberek társas életét és egymással szembeni cselekedeteit, az emberölést szentségtelennek nyilvánították, és nem mindennapi büntetéssel sújtották. Talán az ember és ember közötti egyfajta természetes összetartozás is szerepet játszik abban – amely a külső megjelenésük és a lelkük hasonlóságából ered –, hogy az ember nem öli meg oly könnyen az ilyen élőlényt, mint a többit, amelyeknek a megölése engedélyezett.408 Azonban annak, hogy nem tűrték és szentségtelennek nyilvánították ezt a cselekedetet, a fő oka az a véleményük volt, hogy az nem hasznos az emberi élet egyetemleges rendjére nézve. (2) Ezt követően egyesek rögtön felfogták e rendelkezés hasznosságát, és így nem volt szükségük semmilyen más visszatartó indokra; mások, akik nem értették meg kellőképpen, a büntetés súlyosságától való félelmükben tartózkodtak attól, hogy meggondolatlanul megöljék egymást. Mindkét gátló tényező nyilvánvalóan ma is kifejti hatását… (3) Kezdetben nem erővel foganatosították az írott vagy az íratlan törvényeket, amelyek mind a mai napig fennállnak és természettől alkalmasak arra, hogy tovább hagyományozódjanak, hanem használóik maguk fogadták el őket. Azokat, akik ezeket az intézkedéseket bevezették a sokaság számára, nem testi erejük vagy másokat szolgaságba döntő zsarnoki hatalmuk emelte a tömegek fölé, hanem lelkük bölcsessége. Egyeseket, akik korábban gondolkodás nélkül érezték, hogy mi a hasznos, de gyakran megfeledkeztek róla, képessé tettek ennek értelmes megfontolására, másokat pedig a büntetés súlyosságával rettentettek el. Mert semmilyen más orvosság nem kínálkozott azzal szemben, aki nem ismerte fel, mi a hasznos, mint a törvény szabta büntetéstől való félelem. Ma is egyedül ez tartja vissza a közönséges embereket attól, hogy a magánéletben vagy a közéletben olyat tegyenek, ami nem hasznos. (4) Ha mindenki egyformán képes volna felismerni és észben tartani, hogy mi a hasznos, akkor törvényekre sem volna szükség, hanem önként tartózkodnának a tilalmas dolgok megtételétől, és megcselekednék, ami elő van írva: mert a hasznos és káros dolgok világos szemlélése elegendő ahhoz, hogy az utóbbiakat kerüljük, az előbbieket pedig válasszuk. A büntetéssel való fenyegetés azoknak szól, akik nem látják előre, mi a hasznos. A fejük fölött lebeg és arra kényszeríti őket, hogy uralkodjanak az ösztöneiken, amelyek nem hasznos cselekedetekre indítják őket, és erővel segít őket arra kényszeríteni, amit meg kell tenniük. (5) A törvényhozók ezért is nem zárták ki a büntetésből az akaratlanul elkövetett gyilkosságot sem, nehogy kibúvót kínáljanak azoknak, akik úgy döntenek, hogy szándékosan az akaratlanul cselekvők tetteit utánozzák, továbbá elejét akarták venni annak is, hogy az ilyen dolgokban hanyagul vagy figyelmetlenül járjanak el, ami számos valóban akaratlan következményhez vezetne. Mert ez sem volna hasznos, ugyanazon okokból, mint mikor szándékosan pusztítják el egymást az emberek. (6) Az akaratlanul elkövetett tettek egy részének az oka kifürkészhetetlen és az emberi természet számára elháríthatatlan, a másik részük viszont a mi gondatlanságunk miatt történik, és azért, mert nem figyelünk arra, ami számít. Ezért elejét akarták venni a hanyagságnak, ami kárt okoz embertársainknak, s még az akaratlan tettet sem mentesítették minden büntetéstől, hanem a büntetéstől való megfélemlítés eszközével felszámolták az ilyesféle vétkek nagy részét. (7) Továbbá, az én véleményem szerint azok, akik először helyesen szabályozták e dolgokat, nem egyéb okból rendelték el, hogy a törvény által nem büntetendő emberölések is tisztító szertartások révén nyerjék el a szokás szerinti feloldozást, mint hogy az emberek a lehető legmesszebbről el akarják kerülni a szándékosan elkövetett tettet. A közönséges embereket minden eszközzel vissza kellett tartani attól, hogy készek legyenek olyasmit elkövetni, ami nem hasznos. (8) Ezért az első emberek, akik megértették ezt,409 nemcsak büntetéseket rendeltek el, hanem egy másik, értelem nélküli félelmet is elültettek az emberekben azzal, hogy tisztátalannak nyilvánították, aki bármilyen módon elemésztett egy embert, mindaddig, míg nem vetette alá magát tisztító szertartásoknak. A lélek értelmetlen része ugyanis a legkülönfélébb módokon nevelve érte el jelenlegi szelíd állapotát azáltal, hogy akik kezdetben megalkották a törvényes rendet az embertömegek számára, kigondolták a vágy értelmetlen mozgásai megszelídítésének eszközeit. Ezek közé tartozik annak tilalma, hogy válogatás nélkül megöljük embertársainkat.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave