Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Porphüriosz, Tartózkodás a húsevéstől I.10.1–12.7410

[Az epikureus Hermarkhosz nézete] (1) Az első törvényhozók, akik meghatározták, hogy mit kell és mit nem kell tennünk, jó okkal nem tiltották meg a többi állat elpusztítását, mivel ezeknek az esetében éppen az ellenkező cselekedetből származott haszon. Nem tudtak volna ugyanis életben maradni, ha nem próbálnak meg úgy védekezni ellenük, hogy egymással szövetkezve csoportokba tömörülnek. (2) Az akkori legkifinomultabb elmék közül néhányan emlékeztek arra, hogy ők maguk is tartózkodtak a gyilkosságtól, mivel ez hasznosnak bizonyult fennmaradásuk szempontjából, és a többieket is emlékeztették, hogy milyen eredményre vezet, ha szövetkeznek egymással: tartózkodva embertársuk megölésétől megőrizhetik a közösséget, amely segít az egyes ember egyéni fennmaradásában. Az önálló csoportosulás és az, hogy az emberek nem tettek kárt senkiben azok közül, akik ugyanarra a helyre gyűltek, nemcsak arra nézve volt hasznos, hogy kirekesszék az embertől idegen állatfajokat, hanem hogy védekezzenek azokkal az emberekkel szemben is, akik ártó szándékkal léptek fel. Bizonyos ideig tehát az emberek azért tartózkodtak embertársuk megölésétől, mert az a szükségletek ugyanazon közösségébe lépett… (3) Idővel azonban, amikor a népszaporulat megnövekedett, és az embertől idegen állatfajokat… sikerült kiszorítani, egyesek értelmes megfontolásra tettek szert arra vonatkozólag, hogy mi a hasznos, s már nem pusztán értelem nélküli emlékeik voltak erről. (4) Ezért erőteljesebb intézkedéseket próbáltak foganatosítani azokkal szemben, akik hajlamosak voltak gyilkolni egymást, és gyengítették a kölcsönös segítségnyújtást, mert megfeledkeztek a múltról. Ebbéli erőfeszítéseik során vezették be a törvénykezést, amely ma is érvényben van a városokban és a népek között; a törvényeket a sokaság önként követte, hiszen már jobban tudatában voltak annak a haszonnak, amely a csoportos együttélésből származik. Mert hasonlóképpen elősegíti a félelemnélküliséget, ha mindazt kíméletlenül megöljük, ami az ártalmunkra van, és ha óvjuk, ami hasznos ennek az elpusztítására. Ezért jó okkal tiltották meg az utóbbit, míg az előbbi útjába nem gördítettek akadályt. (5) Nincs helye annak az ellenvetésnek, hogy a törvény megengedi olyan állatok megölését is, amelyek természetüknél fogva nem bántják az embert, és semmilyen más módon nem ártalmasak az emberi életre nézve. Mert úgyszólván egyetlen olyan állat sincs azok közül, amelyeknek a megölését engedélyezi a törvény, amely ne válna ártalmassá ránk nézve, ha hagyjuk túlzott mértékben elszaporodni. A jelenlegi mennyiségükben fenntartva azonban hozzásegítenek minket bizonyos életszükségletekhez. … Ennélfogva egyes állatokat [az oroszlánt, a farkast stb.] korlátozás nélkül pusztítunk, más állatok [a juh, a marha stb.] esetében pedig a mértéket meghaladó többletet szüntetjük meg. (6) Úgy kell gondolnunk, hogy a fentiekhez hasonló okokból határozták meg az élőlények fogyasztásával kapcsolatos előírásokat is azok, akik kezdetben törvénybe foglalták a szokásokat. A nem ehető állatok esetében az ok a hasznos és annak ellentéte volt. Ezért azt állítani, hogy a törvény igazságosságát és helyességét minden esetben az egyéni vélemények határozzák meg, mélységes ostobaságról árulkodik. Mert nem így áll a dolog, hanem éppen úgy van, mint például az egészség és ezer más hasznos dolog esetében. <…> (7) Számos esetben azonban elvétik azt is, ami egyetemes, és azt is, ami egyéni. Némelyek ugyanis nem ismerik fel a nagyjából mindenki számára megfelelő törvényeket. Közülük egyesek figyelmen kívül hagyják őket, úgy ítélve, hogy közömbösek számukra, mások pedig éppen ellenkezően járnak el: a nem egyetemesen hasznos törvényekről úgy vélik, mindenütt hasznosnak bizonyulnak. Ennélfogva olyan törvényekhez ragaszkodnak, amelyek nem megfelelőek számukra, bár némely esetben képesek felismerni, melyik törvények hasznosak saját maguknak és egyetemesen. (8) Ezek közé a nem mindenki számára egyformán megfelelő törvények közé tartoznak azok, amelyek az élőlények fogyasztására és megölésére vonatkoznak. Ezeket az előírásokat a legtöbb nép esetében a helyi viszonyok határozzák meg, és nekünk ezekben nem kell követnünk őket, minthogy nem is ugyanazon a helyen élünk. (9) Ha tehát szerződést lehetne kötni a többi állattal is, mint az emberekkel arra vonatkozólag, hogy ők nem ölnek meg minket és mi sem öljük meg őket válogatás nélkül, akkor jó volna egészen eddig kiterjeszteni az igazságosság körét: ez ugyanis megnövelné biztonságunkat. (10) Minthogy azonban lehetetlenség, hogy az észben nem részesülő állatoknak részük legyen a törvényben, ezért ezen a módon nem tehetünk szert inkább haszonra az állatok felőli biztonság terén, mint az élettelen dolgok felőli biztonság tekintetében. Kizárólag úgy őrizhetjük meg lehetőség szerint a biztonságunkat, ha, mint ahogyan most is, felhatalmazással bírunk az állatok megölésére.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave