Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Sextus Empiricus, A tudósok ellen 9.43–47438

(1) Ugyanezt lehet mondani Epikurosszal szemben is, aki úgy véli, hogy az istenek eszméje ember alakú képmások álombeli benyomásai alapján jött létre elménkben. Hiszen miért istenek eszméje jött létre ezekből, miért nem inkább rendkívül nagyra nőtt embereké? És általában valamennyi kifejtett nézettel szemben elmondhatjuk, hogy az isten eszméje nem az ember formájú lény puszta nagysága alapján fogan meg az emberekben, hanem az is hozzá tartozik, hogy e lény boldog, romolhatatlan és a legnagyobb hatalmat gyakorolja a világban. De akik álombeli benyomásokra vagy az égitestek szép rendjére hivatkoznak, arról már nem nyújtanak felvilágosítást, hogy milyen forrásból vagy miként keletkeztek az utóbbi gondolatok azok körében, akik először szert tettek isten fogalmára. (2) Erre azt válaszolják, hogy isten létének gondolata az álomban tapasztalt jelenésekből vagy a világrendbe tartozó dolgok szemléletéből jött létre, az viszont, hogy isten örökkévaló, romolhatatlan és tökéletesen boldog, az emberekből kiinduló átmenet révén adódott. Mert ahogyan a Küklópsz gondolatára szert tettünk, felnagyítva a köznapi embert róla alkotott benyomásunkban…, úgy először elgondoltuk a boldog, valamennyi jó teljességével megáldott embert, majd ezeket a vonásokat tovább fokozva megalkottuk isten gondolatát, aki ugyanezekben a dolgokban eléri a csúcsot. És miután elképzeltek egy hosszú életű embert, a régiek megint csak a végtelenségig növelték az időt, hozzávéve a jelenhez a múltat és a jövőt is; aztán innen eljutva az örökkévalóság gondolatához, kijelentették, hogy isten örökkévaló. (3) Azok, akik efféléket mondanak, meggyőző nézetet védelmeznek, azonban könnyen beleesnek a körkörösség csapdájába, amiből igen nehéz kiutat találni. Mert ahhoz, hogy először elgondolhassuk a boldog embert, és belőle kiindulva átmenet révén az istent, meg kell értenünk, hogy mi a boldogság, hiszen a boldog embert a boldogságban történő részesedése alapján gondolhatjuk el. Ám a boldogság (eudaimonia) szerintük valamiféle daimóni és isteni természet volt, és azt nevezték boldognak (eudaimón), akinek az istene (daimón) megfelelő (eu) állapotban van. Eszerint ahhoz, hogy megragadjuk az emberi boldogságot, előbb rendelkeznünk kellene az isten és a daimón fogalmával, ugyanakkor ahhoz, hogy az istent elgondoljuk, előbb rendelkeznünk kellene a boldog ember fogalmával. Ily módon mindkettő elgondolhatatlannak bizonyul számunkra, mivel előfeltételezik egymás fogalmát.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave