Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Diogenész Laertiosz 7.41–44575

(1) Néhányan [ti. a sztoikusok közül] azt mondják, hogy a logikai rész [ti. a filozófiáé] két tudományra oszlik, retorikára és dialektikára. Mások szerint viszont még egy olyan fajtája is van, amely a meghatározásokra vonatkozik, továbbá egy olyan, amelyik a mércékkel és kritériumokkal foglalkozik; megint mások azonban a meghatározásokra vonatkozó fajtát kiveszik a felosztásból. (2) A logika mércékre és kritériumokra vonatkozó fajtáját azért veszik fel, mert ez az igazság feltárásának eszköze: ez tartalmazza ugyanis a benyomások különbségeire vonatkozó megállapításaikat. (3) A meghatározásokra vonatkozó részt hasonlóképpen az igazság feltárásához tartják szükségesnek, mivel a dolgokat elgondolásaink segítségével ragadjuk meg;576 (4) a retorikát azért, mert ez annak a tudománya, hogy miként kell jól beszélni a folyamatos kifejtés során; (5) végül a dialektikát azért, mert az annak a tudománya, hogy miként kell helyesen beszélgetést folytatni a kérdésekből és válaszokból álló vizsgálódások során. Ebből kifolyólag úgy is meghatározzák a dialektikát, mint annak a tudományát, hogy mi igaz, mi hamis, és mi az, ami egyik sem.577 (6) Magának a retorikának szerintük három része van: egyik fajtája a tanácsadó [beszéd], a másik a törvényszéki, a harmadik a dicsérő. Egy másik felosztás szerint az alábbi részekből áll: az invenció, a kifejezésmód, az elrendezés és az előadás. A retorikai beszéd [részei pedig] a bevezetés, a kifejtés, az ellenvetésekre adott válasz és a befejezés.578 (7) A dialektikát pedig egyfelől a jelentésekkel, másfelől a nyelvi megnyilvánulással kapcsolatos témákra osztják. A jelentéseket tovább osztják egyfelől a benyomásokra, másfelől az ezek alapján fennálló beszédtartalmakra, úgymint propozíciók, teljes beszédtartalmak, predikátumok és hasonló aktív és passzív állítmányok, nemek és fajok, továbbá érvelési módok és szillogizmusok, végül a beszédből, illetve a tényállásokból származó szofizmák.579 (8) [= 37C] (9) A dialektika, amint már említettem, magában foglalja a tényleges nyelvi megnyilvánulást mint sajátos témát: ebben a témakörben kifejtésre kerül a betűknek megfelelően tagolódó nyelvi megnyilvánulás, továbbá az, hogy melyek a beszéd részei, a hibás nyelvhasználat és a barbarizmus, a költészet, a kétértelműségek, a jó hangzás és a zene, végül – némely sztoikusok szerint – a meghatározások, a felosztások és a kifejezések.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave