Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Sextus Empiricus, A tudósok ellen 8.429–434, 440–443788

(1) Állításuk szerint négy ok miatt lehet egy következtetés érvénytelen: a kapcsolat hiánya, redundancia, a nem helytálló forma vagy hiányosság miatt. (2) A kapcsolat hiányáról akkor beszélünk, ha a premisszák nincsenek összhangban és megfelelő kapcsolatban egymással és a zárótétellel, mint például egy ehhez hasonló következtetésben: „Ha nappal van, világos van. Mármost a piacon gabonát árulnak. Tehát világos van.” Hiszen itt a „ha nappal van”-t789 semmiféle összhang vagy kapcsolat nem fűzi össze azzal, hogy „a piacon gabonát árulnak”, sem ezek valamelyikét azzal, hogy „tehát világos van”, hanem egyik sem kapcsolódik a másikhoz. (3) A következtetés akkor lesz érvénytelen redundancia miatt, ha a premisszákhoz fölöslegesen hozzákapcsolunk valami külsődleges dolgot, mint például: „Ha nappal van, világos van. Mármost nappal van. Mármost, továbbá, az erény hasznunkra van. Tehát világos van.” Hiszen itt „az erény hasznunkra van” premisszát fölöslegesen tesszük hozzá a többihez, ha az elhagyásával a megmaradt premisszákból – „Ha nappal van, világos van; mármost nappal van” – lehetséges levonnunk a „tehát világos van” következtetést.790 (4) Egy következtetés akkor lesz érvénytelen a nem helytálló forma miatt, ha olyan formában fogalmazzuk meg, ami nem számít helytállónak. Vegyük például a következő helytálló formájú kijelentéseket: „Ha az első, akkor a második. Mármost az első. Tehát a második”, illetve: „Ha az első, akkor a második. Mármost a második nem áll. Tehát az első nem áll.” Ezekhez képest az a kijelentés, hogy „Ha az első, akkor a második. Mármost az első nem áll. Tehát a második nem áll”, érvénytelen – nem azért, mintha nem volna lehetséges ilyen formájú következtetést alkotni, mely igaz kijelentésekből igaz kijelentést vezet le (mert hiszen lehetséges: például „Ha 3 = 4, akkor 6 = 8. Mármost nem áll, hogy 3 = 4. Tehát nem áll, hogy 6 = 8), hanem mert alkothatók ilyen formájú érvénytelen következtetések is, mint például „Ha nappal van, világos van. Mármost nem áll, hogy nappal van. Tehát nem áll, hogy világos van.” (5) Egy érv akkor lesz érvénytelen hiányosság miatt, ha a zárótétel levezetéséhez szükséges premisszákból valami hiányzik. Például: „A gazdagság vagy jó, vagy rossz, vagy közömbös. De nem áll, hogy a gazdagság rossz. Tehát a gazdagság jó.” Hiszen itt a diszjunkcióból hiányzik az a kijelentés, hogy a gazdagság közömbös; tehát helytálló formában inkább ilyesféleképpen állíthatnánk fel: „A gazdagság vagy jó, vagy rossz, vagy közömbös. Mármost a gazdagság se nem jó, se nem rossz. Így hát a gazdagság közömbös.” … (6) A szkeptikusok erre azt mondják, hogy ha az a következtetés, amely esetében a zárótételt az egyik premissza elvételével a megmaradt premisszákból vonjuk le, redundancia miatt érvénytelen, akkor ezen az alapon az első mód alábbi formájú következtetését: „Ha nappal van, világos van. Mármost nappal van. Tehát világos van”, ugyancsak érvénytelennek kell mondanunk. Hiszen itt a „Ha nappal van, <világos van>” hipotetikus premissza felesleges a konklúzió megalapozása szempontjából, mert a „Tehát világos van” konklúziót egyedül a „Nappal van” premisszából is levonhatjuk. Ez önmagában is eleve nyilvánvaló, de alátámasztható a „következés” viszonya alapján, mely legalábbis a sztoikusok szerint fennáll. Mert vagy azt fogják mondani, hogy abból, hogy nappal van, következik, hogy világos van, vagy azt, hogy nem következik. Ha következik, akkor azáltal, hogy elfogadjuk a „nappal van” kijelentés igazságát, a „világos van”-t is közvetlenül levonhatjuk belőle, hiszen abból szükségszerűen következik; márpedig ez volt a konklúzió. Ha viszont nem következik, akkor a feltételes állításban sem fog következni egyik a másikból, s így a feltételes állítás hamis lesz, miután az utótag nem következik az előtagból. Tehát a fenti osztályozás alapján a következők valamelyike áll elő: az első modus formájában megfogalmazott következtetés vagy érvénytelen lesz amiatt, hogy a benne lévő hipotetikus premissza redundáns; vagy teljesen hamis lesz a benne lévő hipotetikus premissza hamissága miatt. (7) Az a válasz ugyanis, amelyet némelyek adnának egy efféle ellenvetésre, vagyis hogy Khrüszipposz nem fogadja el az egy premisszából álló érvet, ostoba fecsegés. Mert először is miért kellene elfogadnunk Khrüszipposz kijelentéseit, mintha azok valami jósda kötelező érvényű rendelkezései volnának? Másodszor, nem fogadhatjuk el egy ember önkorlátozó kijelentését, ha van olyan tanúnk, aki éppen az ellenkezőjét állítja. Hiszen Antipatrosz, a sztoikus iskola egyik legnagyobb tiszteletben álló alakja éppen hogy azt állította: lehetséges egyetlen premisszára épülő érveket alkotni.791

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave