Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Sextus Empiricus, A pürrhónizmus alapvonalai 2.229–235811

(1) Talán nem lesz helytelen, ha röviden kitérünk a szofizmák elméletére is, mivel a dialektika magasztalói azt állítják, hogy a dialektika ezek megoldásához is nélkülözhetetlen. Hiszen, mint mondják, ha a dialektikus képes megkülönböztetni az igaz érveket812 a hamisaktól, a szofizmák pedig hamis érvek, akkor ez utóbbiakat is képes felismerni, amelyek látszólagos meggyőző erejükkel csúffá teszik az igazságot. Így hát a dialektikusok813 – úgymond a bizonytalanná vált emberi élet megmentésére sietve – buzgón próbálnak megtanítani bennünket arra, hogy mik a szofizmák, milyen fajtáik vannak, és hogyan lehet megoldani őket. (2) Meghatározásuk szerint a szofizma meggyőződést keltő814 és csalóka érv, amelynek hatására hamis, vagy a hamishoz hasonló, vagy nem nyilvánvaló, vagy másképp elfogadhatatlan zárótételt fogadunk el. (3) Hamis konklúziót fogadnánk el például a következő szofizmában: „Senki sem ad állítmányt inni. De az »ürmös bort inni« állítmány. Tehát senki sem ad ürmös bort inni.” (4) Hamishoz hasonló a konklúzió az alábbiban: „Ami sem a múltban nem volt lehetséges, sem most nem lehetséges,815 az nem abszurd. Mármost az, hogy »az orvos mint orvos öl«, sem a múltban nem volt lehetséges, sem most nem lehetséges. <Tehát az, hogy »az orvos mint orvos öl«, nem abszurd.>” (5) Nem nyilvánvaló a konklúzió ebben a szofizmában: „Nem áll a kettő együtt: kérdeztem tőled valamit, és nem igaz, hogy a csillagok száma páros. Mármost kérdeztem tőled valamit. Tehát a csillagok száma páros.816 (6) Másként elfogadhatatlan konklúziójuk van a hibás nyelvhasználaton alapuló érveknek, mint például ez: „Amit nézel, az létezik. Mármost őrülten nézel.817 Tehát az őrületed létezik.” „Amit látsz, az létezik. Mármost gyulladásos foltot látsz. Tehát a »gyulladásos foltot« létezik.” (7) De e szofizmákra megoldásokat is igyekeznek találni, az első esetében például azt, hogy mást engedtek meg a premisszák, mint amit a konklúzió megállapít. A premisszák ugyanis azt engedték meg, hogy egy állítmány nem iható, és hogy az „ürmös bort inni” állítmány. Ezért a konklúziónak így kellene hangzania: „Tehát senki sem iszik »ürmös bort inni«-t” – ami igaz is, miközben a levont konklúzió így szól: „Tehát senki sem iszik ürmös bort” – ami hamis, és nem vezethető le az elfogadott premisszákból. (8) A második szofizmáról azt mondják, hogy noha látszólag hamis konklúzióhoz vezet, és a tudatlant elriasztja a jóváhagyástól, valójában mégis igaz konklúzióhoz jut: „Tehát »az orvos mint orvos öl« nem abszurd.” Hiszen egyetlen kijelentés sem abszurd, márpedig „az orvos mint orvos öl” – kijelentés; ezért ez sem abszurd. (9) Arról a szofizmáról, amely nem nyilvánvaló konklúzióhoz vezet, azt mondják, hogy az „átforduló” érvek fajtájába tartozik. Mert tegyük fel, hogy előzőleg semmit sem kérdeztem: ez esetben a tagadott konjunkció igaz lesz, hiszen a konjunkció hamis, mert egyik tagja hamis („kérdeztem tőled valamit”).818 Ám amint a tagadott konjunkciót felállítottam („megkérdeztem”), a járulékos premissza („mármost kérdeztem tőled valamit”) immár igaz lesz, hiszen a konjunkció tagadását előbb állítottam fel („kérdeztem”), mint a járulékos premisszát; az első premissza, a tagadott konjunkció viszont hamis, hiszen az a tag, amelyik a konjunkcióban hamis volt, igazzá vált.819 Így hát nincs olyan időpont, amelyben levezethetnénk a konklúziót, ha egyszer a tagadott konjunkció soha nem áll fenn együtt a járulékos premisszával. (10) Ami az utolsó csoportot, a hibás nyelvhasználaton alapuló érveket illeti, némelyek szerint ezeket abszurd módon vezetik le a mindennapi nyelvhasználattól eltérően.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave