Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Cicero, Akadémikus könyvek 2.92–96834

(1) De ha már ilyen sokra tartjátok ezt a tudományt [ti. a dialektikát], vigyázzatok, nehogy kiderüljön, hogy ellenetek jött létre! Ez ugyanis azzal kezdődik, hogy derűsen előadja a beszéd alapelemeit, a kétértelmű kijelentésekre vonatkozó ismereteket és a következtetés alapelveit, ám rögtön ezután néhány elem hozzáadásával áttér a Halom érv típusába tartozó érvekre, ami igencsak veszélyes és sikamlós terület, s amit az imént a kérdezés hibás válfajának neveztél. Mit kezdjünk ezzel? Talán mi tehetünk erről a hibáról? (2) A természet nem adott számunkra semmiféle lehetőséget arra, hogy a határokról ismereteket szerezzünk, s ezáltal bármely dologban meg tudjuk állapítani, hogy eddig és nincs tovább. S ez nemcsak a gabonahalom esetében van így, ahonnan az érv a nevét kapta, hanem ha bármely tárgyban fokról fokra előrehaladva kérdeznek bennünket, hogy szegény vagy gazdag, híres vagy jelentéktelen, sok vagy kevés, nagy vagy kicsi, hosszú vagy rövid, széles vagy keskeny, nem tudjuk, hogy hány egység elvétele vagy hozzáadása után adhatunk határozott választ. (3) „Igen ám, de a Halom típusába tartozó érvek hibásak!” Akkor tegyétek őket ártalmatlanná, nehogy megszorongassanak benneteket, mert ha nem vagytok elég óvatosak, ez lesz a vége. „Óvatosak voltunk” – mondja erre ellenfelünk. „Khrüszipposz ugyanis azt a megoldást választotta, hogy amikor lépésről lépésre kérdezgetik, például hogy három kevés-e vagy sok, akkor kevéssel azelőtt, hogy a sokhoz ért volna, elhallgatott, amit ezek az emberek így mondanak: hészükhazein.”835 Amire Karneadész válasza ez: „Hallgass csak, sőt tőlem akár horkolhatsz is. De mit érsz el vele? Következő alkalommal úgyis jön valaki, hogy felébresszen, és ugyanígy kérdezzen tovább: »Ha ahhoz a számhoz, melynél elhallgattál, egyet hozzáadok, az sok lesz-e?« Akkor majd újra előrehaladsz addig, ameddig jónak tartod.” De minek is folytassam? Hiszen ezzel elismered, hogy a válaszolgatás során sem a „kevés”-ből az utolsót, sem a „sok”-ból az elsőt nem tudod meghatározni. Márpedig ez a fajta hiba oly messzire terjed, hogy nem is tudom, van-e hely, ahová nem képes elhatolni. „Ez mit sem árt nekem – mondja a sztoikus. – Én ugyanis ügyes kocsihajtó módjára még mielőtt a határvonalhoz érnék, visszafogom a lovakat, s annál erősebben, minél lejtősebb a terep, ahol lovaim futnak. Én is így fogom vissza még időben saját magam, és nem válaszolok annak, aki azért kérdezget, hogy tőrbe csaljon.” Ha volna határozott véleményed, és mégsem válaszolsz, gőgösen cselekszel, ha nincs, te magad sem fogtad fel a tárgyat. Ha azért nincs, mert nem nyilvánvaló dologról van szó, azt megengedem. De azt állítod, nem haladsz tovább a homályos területekig. Akkor hát megállsz a nyilvánvaló dolgoknál. Ha csak azért, hogy hallgass, semmit sem nyersz vele. Hisz mit számít annak, aki tőrbe akar csalni, hogy hallgatsz-e vagy beszélsz, amikor hálójába von? Ha viszont, mondjuk, a kilencig habozás nélkül azt válaszolnád, hogy kevés, majd megállsz a tízes számnál, akkor még attól is megvonod a jóváhagyásodat, ami bizonyos és világos. Márpedig éppen ezt nem engeded meg nekem a nem nyilvánvaló dolgok esetében. (4) Tehát ez a te tudományod semmilyen segítséget nem ad nekem a Halom típusába tartozó érvekkel szemben, mivel sem a növekedésnél, sem a csökkenésnél nem mondja meg, hogy melyik az első vagy az utolsó pont. Hát ahhoz mit szólsz, hogy ugyanez a tudomány, mint valami Pénelopé, aki folyton felfejti, amit szőtt, a végén érvényteleníti a korábbi lépcsőfokokat? Ez vajon a ti hibátok vagy a miénk? (5) Az egész dialektika alapja állítólag az, hogy bármit állítunk (ezt nevezik axiómának, ami hozzávetőlegesen annyit tesz: kijelentés), az vagy igaz, vagy hamis. Mármost mi a helyzet a következővel, igaz vagy hamis? Ha azt állítod, hogy hazudsz, és ezzel igazat mondasz, akkor hazudsz, vagy igazat mondasz?836 Persze az ilyesmit hívjátok „feloldhatatlannak”837 – ami sokkal bosszantóbb elnevezés, mint amikor mi „megragadhatatlan” és „felfoghatatlan” kijelentésekről beszélünk. De hagyjuk most ezt, inkább a következő kérdést teszem fel: ha ezek a zavarba ejtő kijelentések feloldhatatlanok, és nem is találhatunk semmiféle mércét, mely alapján állást foglalhatnánk, hogy igazak-e vagy hamisak, mi lesz a kijelentés említett meghatározásával, miszerint „az, ami vagy igaz, vagy hamis”? (6) A premisszáimhoz hozzá kell vennem a következőt is: <ha az azonos típusba tartozó következtetések közül az egyik érvényes, akkor a továbbiakat is> el kell fogadni, míg másokat, amelyek más típusba tartoznak, el kell vetni. Miképpen ítéled hát meg a következő következtetés helyességét: „Ha azt mondod, nappal van, és igazat mondasz, <akkor valóban nappal van. Márpedig azt mondod, nappal van, és igazat mondasz.> Tehát nappal van.”? Bizonyos, hogy elfogadjátok a következtetéseknek ezt a típusát, és elismeritek, hogy teljességgel érvényes következtetés, olyannyira, hogy tanításotokban mint a következtetés első modusát mutatjátok be. Tehát vagy minden ebbe a típusba tartozó következtetést elfogadtok, vagy ez a ti egész tudományotok semmit sem ér. Gondold meg hát, el tudod-e fogadni az alábbi következtetést: „Ha azt mondod, hazudsz, és igazat mondasz, hazudsz. Márpedig azt mondod, hazudsz, és igazat mondasz. Tehát hazudsz.” Hogyan vonhatod kétségbe ennek a helyességét, ha az ugyanebbe a típusba tartozó fenti következtetést elfogadtad? Ezek a zavarba ejtő kérdések Khrüszipposztól származnak, aki maga sem ad rájuk megoldást.838

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave