Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Epikurosz: Levél Hérodotoszhoz 68–7381

(1) Mármost ami az alakot, színt, nagyságot és súlyt illeti, és minden mást, amit a testről állandó tulajdonságként állítunk – legyenek ezek akár valamennyi test tulajdonságai, akár a látható és önmagukban az érzékeléssel megismerhető testekéi –, sem azt nem szabad gondolnunk róluk, hogy önállóan létező szubsztanciák (hiszen ez nem gondolható el), sem azt, hogy teljességgel nem létezők, sem azt, hogy valamilyen másféle testetlen dolgok, melyek a testekhez kapcsolódva léteznek, sem pedig azt, hogy részei azoknak. Ehelyett úgy kell vélnünk, hogy az egész test saját állandó természete nem állhat teljes egészében mindezekből82 oly módon, hogy ezek összeadódnának, mint mikor egy nagyobb összetétel magukból az őt alkotó testecskékből összeáll – akár az elsődleges részekből, akár egy adott egésznél kisebb összetevőkből –, hanem egyedül azon a módon bírja saját állandó természetét mindezekből, ahogyan mondom.83 (2) Egyfelől ezen állandó tulajdonságok úgy léteznek, hogy megvan a sajátos megragadási módjuk és különbségeik, másfelől az egész összetétel kíséri őket és semmilyen vonatkozásban nincs elválasztva tőlük, de a test az összetett fogalom szerint nyeri ezt az állítmányt.84 (3) Mármost a testekhez gyakran hozzájárulnak és nem állandóan kísérik őket olyan dolgok, melyek sem a láthatatlan dolgok közé nem tartoznak, sem nem testetlenek. Ezért aztán ezt a nevet leggyakoribb alkalmazása szerint használva világossá tesszük, hogy a „járulékok”85 sem az egész természetével nem rendelkeznek, amelyet (tulajdonságainak) összességét egybevéve fogunk fel és „testnek” nevezünk, sem pedig az állandó kísérő tulajdonságok természetét nem bírják, melyek nélkül a test nem gondolható el. (4) Bizonyos megragadási módok alapján megnevezhetjük az egyes járulékokat, miközben az összetett dolog kíséri őket, de csak amikor azt látjuk, hogy annak tulajdonságaivá válnak oly módon, hogy a járulékok nem állandóan kísérik. (5) És nem szabad ezt a nyilvánvaló dolgot86 száműznünk a létezők köréből, csak mert nem bír az egész természetével, amelyhez hozzájárul – amit testnek is nevezünk –, sem pedig az állandó kísérőkével. Másfelől úgy sem tarthatjuk, hogy önmagában létezik – hiszen ez nem is gondolható el sem ezek, sem az állandó tulajdonságok esetében. Ehelyett úgy kell tartanunk, hogy minden járulék – amint látszik is – a testekhez tartozik, s nem állandó kísérők, sem pedig az önmagában létező természet rangját nem élvezik. Ehelyett amilyen módon maga az érzékelés megmutatja sajátságukat, olyanként is szemléljük őket. (6) Mármost egy további pontot is alaposan meg kell értenünk. Az időt nem azon a módon kell kutatnunk, mint a többi dolgot, amit csak alanyban lévőként kutatunk,87 visszavezetve a bennünk magunkban szemlélt előzetes felfogásra, hanem azt a nyilvánvaló dolgot, amelynek alapján „hosszú időről” vagy „rövid időről” beszélünk, egyenletes ciklust ruházva rá,88 magát is analógia útján kell megragadnunk. És nem szabad sajátos beszédmódokat átvennünk rá vonatkozólag, mintha az jobb volna, hanem a meglévőkre kell hagyatkoznunk; s nem szabad valami mást sem állítanunk róla, mintha ugyanaz lenne a lényege, mint ennek a sajátos dolognak – mert ezt is megteszik némelyek –, hanem pusztán azt kell tapasztalatilag kikövetkeztetnünk,89 mihez társítjuk e sajátságot, és mérjük hozzá leginkább. Mert nem bizonyításra van szükség, hanem tapasztalati következtetésre annak belátásához, hogy a nappalokhoz és éjszakákhoz és ezek részeihez, s ugyanígy az érzések átéléséhez és azok hiányához, a mozgásokhoz és nyugalmi állapotokhoz egy bizonyos sajátos járulékot társítunk, illetve ezekhez tartozóként gondoljuk el magát azt a dolgot, aminek alapján az „idő” szót használjuk.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave