Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Lucretius 1.503–598 (kihagyásokkal)98

(1) Először is, mivel úgy találtuk, hogy a két dolog két természete nagyban különbözik egymástól – tudniillik a testé és a helyé, ahol az események végbemennek –, ezért szükségképpen mindegyikük önmagában létezik és keveretlen. Mert ahol csak tér van, amit űrnek nevezünk, ott nincs test; ahol viszont test van, ott semmiképpen nem lehet szabadon álló űr. Az elsődleges testek tehát tömörek és nincs bennük űr. … (2) Ezeket nem lehet kívülről érkező ütésekkel megbontani, sem mélyen beléjük hatolva szétoldani, sem semmilyen más támadás nem fenyegeti őket pusztulással, mint ezt kevéssel korábban már kimutattam neked.99 Mert úgy tűnik, hogy űr nélkül semmi nem ütközhet, sem szét nem törhet, sem vágás következtében nem hasadhat ketté, sem nedvességet, átható hideget vagy mélyre hatoló tüzet nem fogadhat be – ezek azok a dolgok, melyek mindent elemésztenek. És minél több űrt tartalmaznak belül az egyes dolgok, annál inkább fenyegeti őket pusztulással az említettek belső támadása. Ha tehát az elsődleges testek tömörek és nincs bennük űr – úgy, ahogyan kimutattam –, akkor szükségképpen örökkévalóak. (3) Azonkívül, ha az anyag nem lenne örökkévaló, akkor minden dolog már ezelőtt teljes egészében semmivé lett volna, és mindaz, amit látunk, a semmiből született volna újjá. Minthogy azonban – ahogyan fönt mondtam100 – semmi sem jöhet létre a semmiből, és ami megszületett, nem térhet vissza a semmibe, lenniük kell halhatatlan testű princípiumoknak, hogy legyen mibe szétoldódnia minden dolognak, mikor idejük lejárt, s ily módon legyen elegendő anyag a dolgok megújulásához. A princípiumok tehát egyszerű mivoltuknál fogva tömörek, másképpen nem tudtak volna megmaradni a korszakokon át immár végtelen idő óta, és ily módon megújítani a dolgokat. … (4) Továbbá, mivel a dolgok növekedésének és élettartamának fajok szerint rögzített határa van, és minthogy a természet törvényei megmásíthatatlanul megszabják, hogy melyik dolog mire képes és mire nem, és semmi sem változik, sőt, minden olyannyira állandó, hogy a különféle madarak teste nemzedékről nemzedékre mind a fajra jellemző mintázatot mutatja, ezért természetesen testük anyagának is változatlannak kell lennie. Mert ha a princípiumok gyengének bizonyulnának és valamilyen módon megváltozhatnának, akkor már az is bizonytalan volna, hogy mi keletkezhet és mi nem, és hogy az egyes dolgoknak mi módon lehetne meghatározott képessége és miként állhatnának szilárdan határaik, és a nemzedékek nem volnának képesek fajonként oly sokszor megismételni szüleik természetét, szokásait, életmódját és mozgását.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave