Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Cicero, A végzetről 39–43 (SVF 2.974)1680

(1) Úgy gondolom, a régi filozófusok kétféle nézetet vallottak. Az egyik nézet hívei szerint minden a végzet által lesz, oly módon, hogy a végzet a szükségszerűség erejét hozza magával a dolgok számára. Ezen a nézeten volt Démokritosz, Hérakleitosz, Empedoklész és Arisztotelész.1681 (2) A másik nézet képviselői úgy vélték, hogy elménknek vannak akaratlagos mozgásai, amelyeket nem köt semmiféle végzet. (3) Khrüszipposz szerintem – mint valami tiszteletbeli döntőbíró – a két nézet közötti középutat akarta eltalálni, de inkább azokhoz csatlakozik, akik lelkünk mozgásait meg akarták szabadítani a szükségszerűségtől; s miközben saját megfogalmazásaival bíbelődik, olyan nehézségekbe sodródik, hogy szándéka ellenére a végzet szükségszerűségét kell állítania. (4) Ha nektek is úgy tetszik, vizsgáljuk meg, hogyan alakul ez jóváhagyásaink esetében, amelyeket előadásom kezdetén tárgyaltam. Azok a régi filozófusok, akik szerint minden dolog a végzet szerint lesz, azt mondták, hogy jóváhagyásaink kényszerítő erő és szükségszerűség hatására jönnek létre. A tőlük eltérő véleményen lévők viszont próbálták megszabadítani jóváhagyásainkat a végzettől, s tagadták, hogy ha jóváhagyásainkat alávetjük a végzetnek, lehetséges volna a szükségszerűséget távol tartani tőlük. A következőképpen érveltek: „Ha minden a végzet szerint történik, minden megelőző ok révén történik; és ha ez igaz a késztetésre, akkor igaz a késztetést követő dolgokra is; igaz tehát a jóváhagyásainkra is. Ám ha a késztetés oka nem bennünk magunkban található, akkor a késztetés sincsen a mi hatalmunkban. Ha pedig ez így van, akkor a késztetésből eredő dolgok sincsenek a mi hatalmunkban; tehát sem a jóváhagyásaink, sem a cselekedeteink nem állnak a mi hatalmunkban. Ebből pedig az következik, hogy sem a dicséret, sem a feddés, sem a kitüntetés, sem a büntetés nem igazságos.” Mivel azonban ez a következtetés hibás, a valószínű végkövetkeztetésnek azt tartják, hogy nem minden történik a végzet szerint, ami csak történik.1682 (5) Khrüszipposz pedig, aki egyrészt elveti a szükségszerűséget, másrészt viszont azt sem akarja, hogy bármi is megelőző ok nélkül történjék, az okok több nemét különbözteti meg, hogy ily módon a szükségszerűségtől is megmeneküljön, és a végzetet is megőrizze. „Az okok közül – magyarázza – egyesek teljes és fő okok, mások viszont kisegítő és közvetlen okok.1683 Így amikor azt mondjuk, hogy minden a végzet szerint, megelőző okok révén jön létre, akkor ezen nem azt kívánjuk érteni, hogy »teljes és fő okok révén«, hanem azt, hogy »kisegítő és közvetlen okok révén.«” (6) Arra az érvre, amelyet az imént adtam elő, a következőképpen felel meg: „ha minden a végzet szerint történik, akkor ebből következik ugyan, hogy minden megelőző okok révén történik – ám nem elsődleges és teljes okok révén, hanem kisegítő és közvetlen okok révén. Ha ez utóbbiak maguk nincsenek a mi hatalmunkban, abból nem következik, hogy a késztetés sem áll a mi hatalmunkban; másrészről, ha azt mondanánk, hogy minden teljes és fő okok révén történik, abból következne, hogy mivel ezek az okok nincsenek a mi hatalmunkban, a késztetés sem áll a mi hatalmunkban.” (7) Ezért az előző következtetés érvényes lesz azokkal szemben, akik a végzetet úgy vezetik be, hogy a szükségszerűséget is hozzákapcsolják; ám azokkal szemben, akik a megelőző okokat nem mondják teljesnek és fő oknak, semmit nem ér. (8) Khrüszipposz úgy hiszi, könnyen meg tudja magyarázni, miképp kell értenünk azt az állítást, hogy a jóváhagyás előzetes okok révén jön létre. Mert bár a jóváhagyás csak akkor jöhet létre, ha egy benyomás váltja ki, mivel e benyomás a jóváhagyásnak csupán közvetlen, nem pedig fő oka, erre is – mint Khrüszipposz állítja – az imént előadott gondolatmenet vonatkozik. Nem azt akarja mondani, hogy a jóváhagyás akkor is előfordulhat, ha kívülről semmilyen erő nem ösztökéli (mert a jóváhagyást valamely benyomásnak kell kiváltania), hanem kedvenc példáihoz, a hengerhez és a pörgettyűhöz folyamodik: egyik sem képes mozgásba jönni, ha nem lökik meg; ám miután ez megtörtént, úgy véli, a továbbiakban már a saját természeténél fogva görög az egyik és pörög a másik. (9) „Ahogyan tehát – mondja – az, aki a hengert meglökte, csak mozgásának kezdetét, nem pedig gördülékenységét adta neki, ugyanígy, bár a benyomás, mellyel találkozunk, belenyomja és mintegy belevési formáját az elmébe, a jóváhagyás viszont a mi hatalmunkban áll, és, ahogyan a henger esetében mondtuk, noha külső hatás váltja ki, a továbbiakban a saját erejénél és természeténél fogva mozog. (10) Ha bármi is megelőző ok nélkül történne, hamis volna, hogy minden a végzet szerint történik. Ám ha valószínű, hogy minden eseménynek van megelőző oka, ugyan mit hozhatunk még fel, amiért tagadnunk kellene, hogy minden a végzet szerint történik? Elegendő, ha megértjük, milyen különbség és eltérés áll fenn az okok között.”

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave