Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Cicero, A legfőbb jóról és rosszról 4.26–27, 29–30, 32, 391759

Azt kérdezem, hogyan mellőzhette hirtelen a bölcsesség a természetnek ezeket a fontos követelményeit? Hiszen ha nem az ember legfőbb javát kutatnánk, hanem valamely más lényét, amely nem egyéb, mint elme… ezt a ti végcélotokat még ez az elme sem fogadná el. (2) Mert kívánná az egészséget és fájdalommentességet; vágyna önmaga fönntartására és a mondottak megőrzésére, és azt tekintené a céljának, hogy a természet szerint éljen, azaz – mint mondottam – hogy birtokolja a természet szerinti dolgokat, vagy valamennyit, vagy a lehető legtöbbet és a legjelentősebbeket… (3) Ám ha [Khrüszipposz] azt mondja, hogy bizonyos dolgok rendkívüli jelentéktelenségük miatt háttérbe szorulnak és észre sem vesszük őket, ezzel mi is egyetértünk… Csakhogy a testi javak, amelyek oly nagyok, oly hosszan megmaradnak és oly számosak, nem ebbe a nembe tartoznak… Valamivel hozzájárulnak az életünkhöz, ami megéri a fáradozást; olyannyira, hogy nekem úgy tűnik, a sztoikusok tréfálkoznak, amikor ennek kapcsán olykor azt mondják: ha az erény jegyében töltött élethez még egy olajos üvegcse vagy egy kaparóvas is hozzájárulna, a bölcs inkább azt az életet fogadná el, amelynek megvannak ezek a járulékai, de ezek nem teszik őt boldogabbá… (4) Mert ha – amiben egyet kell értenünk – van bennünk valamiféle természetes késztetés, amely a természet szerint való dolgokra törekszik, akkor valamiképpen számba kell vennünk mindezen dolgok összegét… (5) Az értelem tehát nem szűnik meg törődni azon dolgokkal, amelyeknek élére van állítva, és így kell egész életünket irányítania. Úgyhogy nem tudom eléggé csodálni a sztoikusok következetlenségét. Elfogadják ugyanis, hogy a természetes késztetés, amelyet horménak neveznek, s ugyanígy a hozzánk illő cselekvés és maga az erény is a természet szerint való dolgok közé tartozik; amikor azonban a legfőbb jóhoz kívánnak eljutni, mindezeket átugorják, és egy helyett két feladatot rónak ránk: egyrészt, hogy egyes dolgokat elfogadjunk, másrészt, hogy más dolgokat kívánjunk, ahelyett, hogy mindkettőt egyetlen végcélban foglalnánk össze.1760

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave