Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Lucretius 2.80–124128

(1) Ha azt gondolod, hogy az elsődleges részecskék megszűnhetnek mozogni, és ily módon a dolgok új mozgását idézhetik elő,129 akkor messze tévelyedsz a helyes okoskodástól. (2) Az elsődleges részecskék ugyanis, minthogy az űrön át kóborolnak, szükségképpen mindannyian vagy saját súlyuknál fogva mozognak, vagy – ha úgy adódik – egy másik elsődleges részecske ütése miatt. (3) Mert nagy sebességgel történő gyakori összeütközésük következtében hirtelen ellenkező irányba pattannak szét – nem csoda, hiszen tömör súlyuknak köszönhetően rendkívül kemények, és hátulról semmi sem áll az útjukban. (4) És hogy minél világosabban átlásd, hogy valamennyi anyagi részecske ide-oda hánykódik, emlékezz vissza arra, hogy a világmindenség egészében nincsen legalsó rész, és az elsődleges testeknek nincs hol megállapodniuk, mivel a térnek nincs vége vagy határa, s már bővebben kimutattam és megbízható érveléssel bizonyítottam, hogy minden irányban mérhetetlen a kiterjedése. Minthogy ez bizonyos, az elsődleges testek nyilván sohasem lehetnek nyugalomban az űr mélységeiben, (5) hanem inkább folytonos és változatos mozgás űzi őket, és részint nagy távolságra pattannak vissza, miután összenyomódtak, más részük pedig szűk térben hánykódik ide-oda az ütés következtében. (6) És azok a részecskék, amelyek a sűrűbb összekapcsolódásokban igen kis távolságokra pattannak vissza az ütközést követően, mivel saját tekervényes alakjuk akadályozza őket, alkotják a szikla erős gyökereit, a vas kemény testét és más efféléket. A többiek, amelyek szétszóródva kóborolnak a nagy űrön át, igen messzire pattannak szét, és nagy távolságokról térnek vissza ismét. Ezek adják nekünk a ritka levegőt és a ragyogó napfényt. Ezenkívül sok részecske kóborol a nagy űrön át, melyet kivetettek az összetételek, és mivel sehol nem fogadták be őket, mozgásukat sem tudták másokéval összhangba hozni. (7) Ennek a jelenségnek, ahogyan elbeszéltem, képe és mása folyton lejátszódik és ott van a szemünk előtt. Mert figyeld meg, hogy amikor a napsugarak beszüremkednek és ontják fényüket a házak árnyas terein át, azt látod majd, hogy sok parányi test kavarog sokféle módon az üres téren át a sugarak fényében, és mintegy örök küzdelemben ütközeteket és csatákat vívnak szüntelenül csapatokban tusakodván, és gyakori összekapcsolódások és szétválások űzik őket.130 Mindebből következtethetsz arra, miként hánykódnak örökké a dolgok elsődleges részecskéi a nagy űrben. Valamennyire egy jelentéktelen dolog is példázhat fontos dolgokat, és előzetes felfogásunk131 nyomára vezethet.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave