Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Galénosz, Hippokratész és Platón tanairól 5.5.8–26 (Poszeidóniosz fr. 169, részlet)1794

(1) A sajátunknak elismerésnek1795 természettől fogva e három fajtája jellemző ránk, a lélekrészek minden egyes formájának megfelelően: az egyik a vágyakozó lélekrésznek köszönhetően a gyönyörre vonatkozik, a másik az indulatos lélekrésznek köszönhetően a győzelemre, a harmadik pedig az értelmes lélekrésznek köszönhetően az erkölcsileg helyesre. (2) Epikurosz a sajátunknak elismerésnek csupán a lélek leghitványabb részéhez kötődő fajtáját vette észre, Khrüszipposz pedig csupán a legjobb részhez kötődő fajtát, mondván, hogy csak az erkölcsileg helyesre tekintünk a sajátunkként, ami nyilvánvalóan jó is. (3) Mivel tehát a másik kettőt elhanyagolja, Khrüszipposzt érthető módon zavarba ejti a hitványság keletkezése… és arra sem képes rájönni, hogy a gyerekek miként követhetnek el vétségeket. Mindezeket Poszeidóniosz is – véleményem szerint jogosan – a szemére vetette és cáfolta. (4) Mert ha a gyerekek kezdettől fogva rögtön sajátjukként tekintenének az erkölcsileg helyesre, a hitványság nem belülről és belőlük fakadóan, hanem csakis kívülről jöhetne létre bennük. Azt látjuk azonban, hogy a gyerekek még derekas szokások közepette felnőve és megfelelő nevelés mellett is mindenképpen elkövetnek bizonyos vétségeket; és ezt maga Khrüszipposz is elismeri. (5) Persze megtehette volna, hogy a nyilvánvaló tényektől eltekintve csak azt ismeri el, ami saját feltevéseivel összhangban van, és azt állítja, hogy a gyerekekből, ha helyesen nevelik őket, az idő előrehaladtával mindig bölcs emberek válnak. (6) Ám ezt a tényt legalábbis nem volt bátorsága cáfolni, hanem elfogadta, hogy még ha kizárólag egy filozófus felügyelete alatt nőnének fel, és soha nem látnák vagy hallanák a hitványság egyetlen példáját sem, akkor sem lenne szükségszerű, hogy filozófusokká váljanak… (7) Mert amikor azt mondja, hogy a hitvány embereknek a jó és rossz dolgában történő eltévelyedését a benyomások meggyőző ereje és a rossz társaság okozza,1796 akkor meg kellene kérdezni tőle, hogy vajon milyen okból kifolyólag kelti bennünk a gyönyör azt a meggyőző benyomást, hogy jó, a fájdalom meg azt, hogy rossz. Az is kérdés, hogy amikor azt halljuk, hogy a sokaság az olimpiai győzelmet meg azt, hogy valakinek szobrot emelnek, mint jó dolgot dicséri és magasztalja, a kudarcot és a dicstelenséget viszont rossznak tartja, miért hiszünk neki olyan készségesen. (8) Poszeidóniosz ezt is kifogásolja…, és azt mondja, hogy az élőlény késztetése olykor az értelmes lélekrész ítélete nyomán támad, sok esetben viszont a szenvedélyes lélekrész mozgása nyomán. (9) Ezeket az érveket Poszeidóniosz – nagyon helyesen – a fiziognómus megfigyeléseivel is kiegészíti: azok az élőlények, amelyeknek szélesebb mellkasa van, és amelyek melegebbek, természettől indulatosabbak, míg azok, amelyeknek a csípeje szélesebb és hidegebbek, gyávábbak. (10) Azt is mondja, hogy az emberek lakhelye nem kis mértékben befolyásolja a jellemüket gyávaság és merészség, vagy akár az élvezetek szeretete és munkaszeretet tekintetében, minthogy a lélek szenvedélyes mozgásai mindenkor a test diszpozícióját követik, amely a környezet összetétele folytán nem kevéssé módosul. Mert hiszen – mint mondja – még az állatok vérének hőmérséklete, sűrűsége és számos egyéb jellemzője is, amelyekről Arisztotelész hosszasan értekezett, más és más… (11) Érvelésem jelenleg Khrüszipposz és követői ellen irányul, akik semmit sem értenek a szenvedélyek működéséből, s így azt sem, hogy a test összetevőinek különféle keveredései nekik megfelelő „szenvedélyes mozgásokat” eredményeznek – mert Poszeidóniosz így szokta nevezni ezeket.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave