Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Cicero, A végzetről 26–331996

(1) Minthogy így áll a dolog, miért ne lehetne minden kijelentés vagy igaz, vagy hamis anélkül, hogy elfogadnánk, hogy minden, ami megtörténik, a végzet révén történik meg? (2) „Mert azok a dolgok, amelyek a jövőben igazak lesznek – hangzik a válasz – nem lehetnek olyanok, hogy ne legyenek okaik, melyek miatt majd bekövetkeznek; szükségszerű tehát, hogy legyen oka azoknak a dolgoknak, amelyek igazak; ezért, mikor majd megtörténnek, a végzet révén történnek meg.” (3) A kérdést le is zárhatnánk, ha el kell fogadnunk tőled, hogy vagy minden a végzet révén lesz, vagy pedig ok nélkül is bekövetkezhet valami. (4) De vajon másképpen nem lehet igaz ez a kijelentés: „Scipio elfoglalja majd Numantiát”, csak úgy, ha örökkévalóságtól fogva összekapcsolódó okok sorozata idézi elő? Vajon lehetséges lett volna-e, hogy hamis legyen, ha hat évszázaddal korábban mondták volna ki? (5) Ha akkor nem lett volna igaz az a kijelentés, hogy „Scipio elfoglalja majd Numantiát”, most, a város feldúlása után az a kijelentés sem volna igaz, hogy „Scipio elfoglalta Numantiát”. Megtörténhetett-e bármi úgy, hogy nem volt róla igaz, hogy majd meg fog történni? Ahogyan azokat a múltbeli eseményeket mondjuk „igaznak”, amelyekről egy korábbi időpontban igaz volt az, hogy éppen megvalósulnak, ugyanúgy azokat a jövőbeli eseményeket mondjuk „igaznak”, amelyekről egy későbbi időpontban igaz lesz, hogy éppen megvalósulnak. (6) Másrészt abból, hogy minden egyes kijelentés vagy igaz, vagy hamis, nem következik nyomban, hogy vannak megváltoztathatatlan és örök érvényű okok, melyek meggátolják, hogy valami másként történjék, mint ahogyan történni fog. Azok az okok, amelyek az efféle mondatok igazságát eredményezik: „Cato a szenátusba fog jönni”, esetlegesek, és nem a dolgok természetében vagy a világmindenségben rejlenek. (7) És mégis, amikor igaz, éppen olyan megváltoztathatatlan az, hogy Cato oda fog jönni, mint az, hogy Cato odajött. Mindazonáltal nem kell rettegnünk a végzettől vagy a szükségszerűségtől. (8) El kell ugyanis ismernünk: ha ez a kijelentés: „Tusculumba jön majd Hortensius”, nem igaz, ebből az következik, hogy hamis. (Az epikureusok szerint sem nem igaz, sem nem hamis, azonban ez lehetetlen.) (9) [= 55S, a tétlenség érvének tárgyalása] (10) Karneadész ezt az egész érvelési módot elvetette, és úgy vélte, hogy az érv [ti. a tétlenség érve] túlságosan felületes. Ezért ő más módon szorította sarokba a sztoikusokat, éspedig anélkül, hogy bármiféle ravaszsághoz folyamodott volna. A gondolatmenet így hangzik: „Ha előzetes okokból történik minden, akkor minden természetes összetartozás által, egymással szoros összefüggésben történik. Ha pedig ez így van, akkor mindent a szükségszerűség hoz létre; s ha ez igaz, akkor semmi sem áll a mi hatalmunkban. Létezik azonban olyasmi, ami a mi hatalmunkban áll; ám ha minden a végzet révén történik, akkor minden előzetes okok által történik; tehát nem igaz, hogy minden, ami csak történik, a végzet révén történik.” (11) Ennél feszesebben nem is lehetne érvelni. Mert ha valaki ugyanezt a következőképpen akarná átfogalmazni: „ha öröktől fogva igaz, hogy minden jövőbeli esemény bizonyosan olyan módon megy majd végbe, ahogyan végbe fog menni, akkor szükségképpen minden természetes összetartozás által, egymással szoros összefüggésben történik” – annak semmi értelme sem volna. Nagy különbség van ugyanis aközött, hogy azokat a dolgokat, amelyek a jövőben bekövetkeznek, egy természetes ok teszi-e igazzá öröktől fogva, vagy bármilyen öröktől fogva meglévő természetes ok nélkül is érthető, hogy ami a jövőben bekövetkezik, igaz. (12) Ezért mondta Karneadész, hogy még Apollón sem képes megjósolni a jövőt, csupán azokat az eseményeket, amelyeknek az okát úgy hordozza magában a természet, hogy szükségszerűen be kell következniük. (13) Hiszen az isten mire alapozva mondta volna, hogy Marcellus, aki háromszor volt konzul, a tengerbe fog veszni? Ez ugyan öröktől fogva igaz volt, de nem voltak olyan okok, melyek éppen ezt az eseményt előidézték. (14) Így hát, véli Karneadész, még azok a már megtörtént események sem ismeretesek Apollón számára, amelyeknek semmi jele nem maradt fenn nyomravezetőként; hát akkor mennyivel kevésbé ismeri a jövőben bekövetkező dolgokat! Csak valamely esemény létrehozó okait megismerve lesz ismeretünk arról, hogy mi fog bekövetkezni. (15) Így hát sem Oidipusz jövőjét nem volt képes megjósolni Apollón, sem az ehhez hasonló dolgokat, hiszen nem voltak előzetesen létező okok a dolgok természetében, melyek meghatározták volna, hogy miért kell apjának általa elpusztulnia.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave