Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Sextus Empiricus, A pürrhónizmus alapvonalai 1.40–61

(1) Elsőként azt a gondolatmenetet említettük, amely szerint az élőlények különbözősége okán ugyanazok a tárgyak nem ugyanazokat a benyomásokat eredményezik. Mind az [élőlények] szaporodásában és keletkezésében meglévő különbségekből, mind testi felépítésük változatosságából ezt a következtetést vonhatjuk le. (2) Ami a szaporodást illeti, egyes élőlények nemi érintkezés nélkül, mások nemi kapcsolat útján szaporodnak. A nemi érintkezés nélkül szaporodó élőlények közül néhányan tűzből keletkeznek, mint a kemencékben látható parányi állatkák, mások a posványos vízből, mint a szúnyogok … A nemi kapcsolat útján szaporodó élőlények nagyrészt azonos fajhoz, mások, mint például az öszvérek, különböző fajhoz tartozó egyedektől származnak. … Mármost valószínű, hogy a szaporodás módjában meglévő eltérések és különbségek egészen eltérő tapasztalatokhoz vezetnek, és innen ered ezeknek az összeegyeztethetelensége, széthúzó és viaskodó természete. (3) Továbbá az állatok különbözőségén alapuló mód esetében a fontosabb – különösen a természettől fogva a megítélést és az érzékelést végző – testrészek különbsége is a benyomások jelentős ütközését eredményezheti. Például a sárgaságban szenvedők azt mondják, hogy ami számunkra fehérnek tűnik, az nekik sárga, akiknek véreres a szemük, azok azt, hogy nekik vérvörös. Mivel egyes állatoknak sárga, másoknak véreres, megint másoknak fehéres vagy éppen más színű a szemük, ezért – azt hiszem – valószínű, hogy a színeket ők is más és más módon észlelik. … (4) Ugyanez a gondolatmenet a többi érzékszerv esetében is érvényes. Hogyan is mondhatnánk, hogy a kagylós, a szőrtelen, a tüskés, a tollas és a pikkelyes állatok tapintóérzéke ugyanúgy működik? Hogyan is lehetne ugyanolyan a hallása a nagyon keskeny és a nagyon széles hallójárattal rendelkező állatoknak? Vagy azoknak, amelyeknek csupasz a fülük és amelyekét szőr borítja? Hiszen mi is máshogyan hallunk, amikor befogjuk a fülünket és amikor szabadon hagyjuk. (5) Mert ahogyan ugyanaz az étel, amikor megemésztjük, az egyik helyen közönséges ér lesz, a másik helyen verőér, megint máshol csont, ín, és így tovább, és az őt befogadó testrész eltérő sajátosságainak megfelelően eltérő sajátosságokat fog mutatni…, ugyanígy az is valószínű, hogy eltérő felépítésük következtében a külső tárgyakat is különböző jellegűeknek észlelik a benyomásokat elszenvedő állatok. (6) Mindez még világosabban megérthető abból, amit az állatok választanak és amit kerülnek. Az illatos olaj például az embereknek kívánatosnak tűnik, a bogaraknak és a méheknek viszont elviselhetetlen. Az olívaolaj az embereknek hasznos, a darazsakat és méheket viszont permetként elpusztítja. Az embereknek a tengervíz italként kellemetlen és mérgező, a halaknak kellemes és iható. A disznóknak pedig kellemesebb büdös pocsolyákban fürdőzni, mint tiszta és átlátszó vízben… Ha ugyanazok a dolgok egyes állatoknak kellemetlenek, másoknak viszont kellemesek, a kellemest és kellemetlent pedig a benyomások hordozzák, a tárgyakból eredő benyomások különböző élőlényeknél különbőzőek lesznek. (7) Ha pedig ugyanazok a tárgyak eltérőnek látszanak az élőlények különbségei szerint, akkor azt meg tudjuk mondani, hogy nekünk milyennek látszik az adott tárgy, azonban azzal kapcsolatban, hogy természete szerint milyen, ítéletünket felfüggesztjük. Mi magunk ugyanis nem leszünk képesek ítéletet hozni saját benyomásaink és a többi állat benyomásainak az ügyében, hiszen a nézetkülönbségnek mi magunk is részesei vagyunk, és ezért szükségünk lesz még valakire, aki ítéletet hoz, semmint hogy mi magunk képesek lennénk a kérdésben dönteni. (8) S különben is, sem bizonyítás nélkül, sem bizonyítással nem tudjuk a saját benyomásainkat a többi élőlény benyomásainál többre értékelni. Túl azon, hogy – mint arra rá fogunk mutatni – bizonyítás talán egyáltalán nem is lehetséges, ezt az úgynevezett bizonyítást vagy nyilvánvalónak fogjuk látni, vagy nem fogjuk nyilvánvalónak látni. Ha nem látjuk nyilvánvalónak, akkor nem fogjuk meggyőződéssel képviselni. Ha nyilvánvalónak látjuk, akkor viszont, minthogy éppen azt vizsgáljuk, ami az élőlények számára nyilvánvaló, és a bizonyítás nekünk tűnik nyilvánvalónak, akik magunk is élőlények vagyunk, ezt is vizsgálat tárgyává kell tenni igazságtartalma vonatkozásában, amennyiben nyilvánvalónak tűnik. … (9) Ha mármost az élőlények különbségei szerint különbözőek lesznek a benyomásaik, és képtelenség közöttük dönteni és ítélni, a külvilág tárgyaira vonatkozó ítéleteinket fel kell függesztenünk.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave