Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Sextus Empiricus, A pürrhónizmus alapvonalai 1.144–163

(1) [145] A tizedik mód, mely a leginkább kapcsolódik az etikához, a különböző életvitelekre, szokásokra, törvényekre, mitikus hiedelmekre és tantételként elfogadott felfogásokra támaszkodik. (2) Az életvitel egy bizonyos életmód vagy viselkedésminta követése egy ember, például Diogenész,2023 vagy többek, például a spártaiak, által. (3) A törvény a polgárok közt létrejött írott szerződés, melynek megszegőit büntetés sújtja. A szokás és a konvenció (a kettő között nincs különbség) pedig egy bizonyos viselkedésmintának sok ember által történő együttes elfogadása és átvétele, melynek a megszegőit nem feltétlenül sújtja büntetés. Törvény például a házasságtörés tilalma, míg az, hogy nyilvánosan nem szabad nővel közösülni, nálunk szokásnak számít. (4) A mitikus hiedelem meg nem történt és kitalált események tényként való elfogadása. Ilyenek például a Kronoszról szóló történetek: ugyanis ezeket sokan elhiszik. (5) A tantételként elfogadott vélekedés pedig valamilyen tény analógiás érvelés vagy bizonyítás alapján érvényesnek tűnő elfogadása, például hogy a létező dolgok alapelemeiként léteznek atomok, vagy egynemű anyagok, vagy legkisebb részek, vagy valami más efféle. (6) Ezeket néha a saját fajtájukkal, néha valamelyik másik fajtával állítjuk szembe. (7) Szokást a szokással például a következőképpen: az etiópok egy része tetoválja az újszülötteket, mi nem. A perzsák illendőnek tartják a rikító színű, bokáig érő viseletet, mi illetlennek. Az indusok nyilvánosan szeretkeznek asszonyaikkal, szinte mindenki más szégyenletesnek tartja ugyanezt. (8) Törvényt törvénnyel a következőképpen állítunk szembe…: a szküthiai tauroszoknál törvény szerint az idegeneket Artemisz megengesztelésére fel kell áldozni, nálunk tilos az emberáldozat. (9) Amikor Diogenész életvitelét Arisztipposzéval, vagy a spártaiakét a rómaiakéval állítjuk szembe, akkor az egyik életvitelt a másikkal állítjuk szembe. (10) Mitikus hiedelmet mitikus hiedelemmel, amikor arra hivatkozunk, hogy az egyik történet szerint állítólag Zeusz az emberek és az istenek atyja, a másik szerint Ókeanosz, ehhez azt a sort idézve, hogy „Ókeanoszhoz, az isteni őshöz, s Téthüsz anyához”. (11) Tantételként elfogadott vélekedéseket állítunk szembe egymással, amikor azt mondjuk, hogy egyesek szerint az alapelemek száma egy, mások szerint végtelen, hogy egyesek szerint a lélek halandó, mások szerint halhatatlan, egyesek szerint dolgainkat az isteni gondviselés irányítja, mások szerint az isteni gondviselésnek nincs szerepe. (12) A szokást valami mással, például egy törvénnyel állítjuk szembe, amikor arra hivatkozunk, hogy a perzsák körében elterjedt szokás a férfiak férfiakkal történő szeretkezése, Rómában viszont ugyanezt törvény tiltja. … (13) Szokás áll szemben életvitellel például [a cinikus] Kratész és Hipparkhia esetében, mivel az emberek többsége otthon él házaséletet feleségével, ők viszont nyilvánosan folytatták nemi életüket. … (14) Mitikus hiedelemmel is szembeállítható szokás: például a mítoszok szerint Kronosz megette saját gyermekeit, miközben mi gondoskodni szoktunk gyermekeinkről. Továbbá az isteneket rossztól érintetlen, jóságos lényekként szoktuk tisztelni, a költői ábrázolásokban viszont sebesüléseket szereznek és egymásra fenekednek. (15) Szokás szembeállítható tantételként elfogadott vélekedéssel is: például körünkben az a szokás, hogy az istenségtől jó dolgokat kérünk, Epikurosz szerint viszont az istenség nem törődik velünk. … (16) Számos példát hozhatnánk még fel az említett szembeállításokra, azonban összefoglalónkhoz az eddigiek is elégségesek. Már csak annyit kell hozzátennünk, hogy miután ennek a módnak a segítségével is számtalan ellentmondásra mutattunk rá a dolgok között, ezért nem leszünk képesek megállapítani, hogy a dolgok valódi természete milyen, csak azt, hogy ennek és ennek az életmódnak, törvénynek, szokásnak, és egyébnek a viszonyában milyennek tűnik. Ezért aztán a külső dolgok természetét illetően kénytelenek vagyunk ítéletünket felfüggeszteni. (17) Így jutunk el tehát a tíz mód segítségével az ítéletfelfüggesztéshez.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave