Sedley David N., Long Anthony A.

A hellenisztikus filozófusok


Lucretius 5.156–234 (23 L folytatása)176

(1) Továbbá azt állítani, hogy az istenek az emberek kedvéért177 akarták a világ csodálatos természetét megalkotni, és ezért úgy illik, hogy a dicséretes isteni művet magasztaljuk, örökkévalónak és pusztulhatatlannak véljük, és nem szabad úgy tartanunk, hogy aminek régi isteni terv szerint időtlen idővel ezelőtt vetették meg az alapját az emberi nem hasznára, bármiféle erő alapjaiban megrendítheti, vagy szavakkal fel lehet dúlni és a feje tetejére állítani – nos, Memmiusom, ilyen és újabb efféle dolgokat kiagyalni őrültség. (2) Mert miféle hasznot hajthat a halhatatlan és boldog lényeknek a mi hálánk, hogy bármiféle tevékenységbe fogjanak a mi kedvünkért? Vagy miféle újdonság volt képes a korábban nyugalomban lévő lényeket ennyivel később arra csábítani, hogy korábbi életmódjuk megváltoztatására vágyjanak? Hiszen úgy tűnik, hogy azoknak kell örömöt lelniük az új dolgokban, akiknek útjában állnak a régiek. De akit a korábbi időben semmi rossz nem ért, mivel szépen élte életét, az ilyenben ugyan mi lobbanthatta fel a vágyat az újdonság után? (3) Vagy mit ártott volna nekünk, ha meg sem születtünk volna? Talán bizony sötétségben és gyászban hevert életünk, amíg fel nem ragyogott a világ teremtő kezdete? Mert szükségképpen mindenki, aki megszületett, életben akar maradni mindaddig, amíg tartóztatja őt a nyájas gyönyör. Ám annak, aki sohasem kóstolt bele az élet utáni vágyakozásba és nem is tartozott az élők sorába, vajon mit árthat az, hogy meg sem született? (4) Aztán meg, eleve honnan vették az istenek a mintaképet a dolgok létrehozásához, és magát az emberre vonatkozó előzetes felfogásukat, hogy tudják és elméjükben szemléljék, hogy mit akarnak csinálni, vagy miféle módon ismerték meg az elsődleges részecskék erejét, és hogy mi mindenre képesek elrendezésük megváltoztatásával, ha nem maga a természet nyújtott számukra mintát a teremtéshez? (5) Mert oly sok elsődleges részecske mozog már végtelen ideje sokféleképpen az ütközésektől és saját súlyától sebesen hajtva, kapcsolódik össze mindenféle módokon, s próbálja végig a különféle alakzatokat, amelyeket csak létre tudnak hozni egymással egyesülve, hogy nem csoda, ha olyan elrendeződésekbe is belekerültek, és a mozgásnak olyan formáit is felvették, amelyek révén most a világmindenségben folytonosan történnek a dolgok. (6) De még ha nem tudnám is, hogy melyek a világ elsődleges alkotórészei, maguknak az égi működéseknek az alapján mégis bátorkodnék azt állítani és sok más dologból bizonyítani, hogy a természet semmi esetre sem isteni ajándék számunkra: olyannyira tele van hibákkal. Először is, abból a hatalmas területből, amelyet az ég gyors forgása befed, a hegyek és vadállatok lakta erdők mohón kisajátítottak egy jókora részt; sziklák és hatalmas mocsarak foglalják el, valamint a tenger, amely a szárazföld partjait nagy távolsággal választja el egymástól. Azonkívül majdnem kétharmad részét ragadja el az emberektől a perzselő forróság és a folytonosan hulló zúzmara. Ami termőföld fennmarad, azt a természet a saját erejével tövisekkel borítaná, ha az emberi erő nem állna ellen… Ezenkívül miért táplálja és gyarapítja a természet tengeren és szárazföldön az emberi nemet fenyegető vadállatok rémisztő fajtáját? Miért hoznak magukkal betegségeket az évszakok? Miért jár-kel a halál időnek előtte? (7) Aztán meg a gyermek úgy hever mezítelenül a földön, miként a zord hullámok által partra vetett hajós; nem tud beszélni, az élethez mindenféle segítségre szorul, amint a természet a szüléssel anyja hasából a fény partjaira vetette. Gyászos sírással tölti be a helyet, ahogyan illik is olyasvalakihez, akire oly sok baj vár az életben! Ezzel szemben a különféle barmok, jószágok és vadállatok növekednek, és nincs szükségük csörgőre, egyik sem nélkülözi a tápláló dajka kedves, becéző beszédét, nem keresnek az évszaknak megfelelő, különféle ruhákat. Végül nincs szükségük fegyverekre, sem magas városfalakra, hogy az övéiket megvédjék, mivel mindnyájuknak mindent bőségesen nyújt maga a föld és az alkotó természet.

A hellenisztikus filozófusok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 709 8

Anthony A. Long és David N. Sedley a hellenisztikus filozófia kutatásának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Forrásgyűjteményük az epikureizmus, a sztoicizmus, az akadémiai szkepticizmus és a pürrhónizmus legfontosabb forrásszövegeit vonultatja föl tematikus rendben, az egyes fejezetekhez tömör, ugyanakkor finom és mélyreható elemzéseket tartalmazó filozófiai kommentárt csatolva.

A hellenisztikus filozófusok alapmű: a forrásokat általánosan e kötet hivatkozási rendszere szerint idézik, Long és Sedley elemzései pedig a területen folyó új kutatások kiindulópontjául szolgálnak. A könyv jelen kiadásával a magyar olvasó első ízben kaphat átfogó képet a hellenisztikus filozófia forrásairól, fogalomkincséről és a korszakban létrejött kifinomult filozófiai elméletekről.

A magyar kiadás szerkesztője Bene László, fordítói Bárány István, Bene László, Böröczki Tamás, Brunner Ákos, Simon Attila és Szekeres Csilla. A kiegészítő bibliográfiát Brunner Ákos, Németh Attila és Veres Máté állította össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/long-sedley-a-hellenisztikus-filozofusok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave