Fazekas Tamás, Merkely Béla, Papp Gyula, Tenczer József (szerk.)

Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia


A T-hullám-alternáns története

Elektromos alternánsról definíciószerűen akkor beszélünk, ha az EKG-görbén a hullámok alakja ütésről ütésre 2:1 arányban alternálva megváltozik (1. ábra A, B, C). A konvencionális EKG-n látható elektromos alternáns („makrovolt” alternáns) előfordulását először Hering írta le 1908-ban (26). Nem sokkal később Lewis hívta fel a figyelmet arra, hogy az alternánsjelenség szapora szívműködés esetén egészséges szívben is kialakulhat, ám általában szívbetegség vagy toxikus szívizomártalom eseteiben figyelhető meg (49). 1948-ban Kalter és Schwartz 6059 beteg felszíni EKG-jának elemzése során 5 esetben talált kapcsolatot az úgynevezett makroszkópos T-hullám-alternáns (angolul T-wave alternans = TWA) és az érintett 5 beteg magasabb halálozási aránya között (37). Az ezt követő esetismertetések különböző kórképekben – szívizom-ischaemia, szívkoszorúér-spasmus, elektrolitzavarok, veleszületett hosszú-QT-szindróma – írták le a TWA jelenlétét (3). A TWA és a hirtelen szívhalál patogenezise közötti közvetlen kapcsolat lehetőségére azonban Schwartz és Malliani hívták fel a figyelmet 1975-ben (65). A „T-hullám-alternáns” kifejezés ellenére a változás az egész ST-szakaszt (47, 55, 58, 62) és az U-hullámot is érintheti (24), ezért a repolarizáció-alternáns lenne a pontosabb kifejezés, amit ritkán ugyan, de ma már a szakirodalomban is használnak (53, 56). A TWA lehet primer és szekunder (vagy teljes). A primer TWA nem érinti a QRS-kompexumot és különbözik a szekunder „teljes elektromos alternáns”-tól. Az utóbbi az EKG minden komponensének (tengelyének és/vagy a feszültségnek) megváltozására vonatkozik, ami nagy pericardialis folyadékgyülem, illetve pericardialis tamponád esetén észlelhető (48).

Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 748 7

A Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia első kiadását a szívritmuszavarok patofiziológiájában, farmakológiájában, diagnosztikájában és gyógyításában kiemelkedően jártas hazai szakírók vetették papírra. Az aritmiában szenvedő betegek optimális ellátásához nélkülözhetetlen, az idő tájt rendelkezésre álló elméleti és klinikai tudnivalókat átfogóan ismertető kézikönyv iránti olvasói érdeklődés és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának Nívódíja bizonyította, hogy a szerzők és a szerkesztők erőfeszítései nem voltak haszontalanok. Egy évtized az élettudományok fejlődésének jelenlegi tempóját figyelembe véve nagyon hosszú idő. Az elektrofiziológia és (a)ritmológia mind a mai napig a szívgyógyászat egyik legdinamikusabban fejlődő technicizálódó ága, melynek vertikuma egyre nagyobb: a szívizom szabályos ritmikáját megzavaró, nemritkán öröklődő patobiokémiai eltérések felismerésétől az új típusú, innovatív gyógyszerek hozzáértő alkalmazásán keresztül az egyre kifinomultabb invazív terápiás eljárásokig ível. Ennélfogva idő- és szükségszerűvé vált a lényegbevágóan új diagnosztikai / képalkotó módszerek, gyógyszeres és instrumentális kezelési módozatok, valamint a nagy mintaszámú, randomizált, kontrollcsoportos arrhythmiavizsgálatok eredményein nyugvó és a szakmai tudományos irányelvek főbb útmutatásait visszatükröző ismeretek friss, kézikönyvbe foglalt szintézise: a tudományág fejlődésével lépést tartó jelen, második, új fejezetek beépítésével és a régebbiek újraírásával, felülvizsgálatával gazdagított kiadás megírása, összeállítása.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fazekas-merkely-papp-tenczer-klinikai-sziv-elektrofiziologia-es-aritmologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave