A PV-stenosis továbbra is jelentős korlátja a vénák ablatiójának (29, 30, 32, 105–127). Robbins és munkatársai (29) számoltak be először tüneteket okozó PV-stenosisról két betegük esetében is, akik PV-ablatión mentek keresztül. Mindkét beteg dyspnoés volt és pulmonalis hypertonia alakult ki náluk, mely a PV-stenosis-ballon dilatációját igényelte. Gerstenfeld és munkatársai (125) úgy találták, hogy PV-stenosis a fokalis PV-ablatión átesett betegek esetében 8%-ban alakul ki. Yu és munkatársai (126) egy nagyobb betegcsoporton vizsgálta transoesophagialis pulzatilis Dopplerrel a posztablatiós PV áramlási sebességet, és a betegek jelentős részében észlelt stenosisra utaló gyorsult áramlást, ugyanakkor a legtöbb beteg tünetmentes maradt, és nem utalt semmi a PV-stenosis progressziójára. Ugyanakkor más kutatócsoportok úgy találták, hogy a kis vénák ablatiója nagyban fokozza a stenosis esélyét. Taylor és munkatársai nagy kiterjedésű PV-ablatiót végzett kutyákban, és a gyakran figyelte meg a vénák stenosisát és occlusióját. Az ablált vénák szövettani vizsgálata endocardialis kontrakciót, thrombusképződést, intima proliferációt és a lamina elastica interna proliferációját mutatta. A PV stenosist csakis fluoroszkópiával nem lehet megítélni, kontraszt venográfia, CT, MR vagy TEE szükséges hozzá (29, 32, 126). A TEE-vel felállított diagnózishoz a szájadék morfológiát, a színkódolt Dopplerrel a turbulens áramlás meglétét, és pulzatilis Dopplerrel az áramlási sebességet kell megítélni. A 160 cm/s feletti, fázikusságát vesztett folyamatos áramlást tekintik a PV-stenosis jelének (129). Yu és munkatársai (126) ezzel szemben a preablatiós áramlás átlag 2 SD-val való emelkedését tekintette diagnosztikus kritériumnak. Többen is beszámoltak kicsi, de szignifikáns posztablatiós ICE-val detektált PV-átmérő-szűkülésről (55, 108, 130). Saad és munkatársai (55) rámutattak arra, hogy nincs összefüggés a posztablatiós mérések és a késői PV-stenosis kialakulása között. Egy 95, PV-izoláción átesett beteg vizsgálati adatait feldolgozó tanulmány a PV áramlási sebesség átlagos emelkedéséről számolt be, ugyanakkor a sebesség és a stenosis korrelációja gyenge volt. Minden beteg CT-vizsgálaton ment keresztül 3 hónappal az ablatio után. A 380 ablált PV-ből 1%-ban fordult elő súlyos (70%<) stenosis, 3%-ban közepes (51–70%) és 16%-ban enyhe stenosis (<50%). A szerzők úgy találták, hogy a PV-áramlások azonnali változása közvetlenül ablatio után nem jelzi előre a krónikus PV-stenosis kialakulását. Ez a megfigyelés alátámasztja azt a feltevést, hogy a PV-stenosis kialakulása egy progresszív folyamat, melyet a thrombusképződés, illetve az intima proliferáció egyaránt okozhat (128, 131). Mindazonáltal azokat a betegeket, akiknél jelentős változás állt be a PV-áramlásukban és/vagy átmérőjükben az ablatio alatt, érdemes hosszú távon követni.