Fazekas Tamás, Merkely Béla, Papp Gyula, Tenczer József (szerk.)

Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia


A phased-array ICE használatának ajánlott protokollja

A katétert a jobb pitvarba vezetik fluoroszkópos kontroll mellett. Tapasztalatlan vizsgáló számára érdemes egy képet nyerni a tricuspidalis billentyűről, a jobb kamráról és a jobb kamrai infundibulumról, majd ezeket a későbbiekben referenciapontként használni. 5 vagy 7,5 MHz-es frekvenciát használnak. Az előző nézetek megjelenítéséhez a katétert egyszerűen függőleges helyzetben a jobb pitvar közepébe kell helyezni, és elmozdítás nélkül, forgatással megjeleníthetők. Ezután óramutató szerinti forgatással a septalis struktúrák jeleníthetők meg, a fossa ovalis könnyen látható. Tovább fordítva ebben az irányban fontos bal pitvari struktúrák kerülnek látótérbe. A mitralis anulus és a bal fülcse látható, ha a septalis helyzeten majdnem 90 fokkal tovább fordulunk az óramutató járásával megegyezően. Hogy a mitralis billentyűt hossztengelyi metszetében lássuk, vagyis kétüregű nézetet jelenítsünk meg, egy kicsit csúcs irányában el kell mozdítani a katétert, és hajlítani kell. A bal fülcse szintjében, a katéter szárát forgatják, és a végét behajlítják, amíg a fülcse szája és teste tisztán nem látható. Pulzatilis Doppler-vizsgálatot lehet így végezni, valamint a fülcsében esetleg lévő thrombus, vagy spontán echokontraszt is megítélhető (112). A PV-ket további óramutató szerinti rotációval láthatjuk, majdnem superior helyzetben a fossához képest. Először a bal oldali PV-k láthatók, illetve a betegek 25%-ában közös szájadék. A közös szájadékot ICE-kép alapján azonosíthatjuk, ha egy szájadékot látunk, és közös, legalább 5 mm-es nyak után látjuk az elsődleges oszlást. A közös törzs átmérője általában 20-40 mm, míg a közös nyak hossza 6–23 mm. Ha nem közös szájadékkal nyílnak a vénák, akkor általában a katéter egy helyzetében nem látható mind a kettő szájadék teljes keresztmetszetében, ezért mozgatásra és forgatásra van szükség. Esetenként járulékos véna is azonosítható. Ha a bal oldali PV-ket megvizsgáltuk, további óramutató szerinti forgatással látható a jobb alsó PV. Ha a katétert úgy forgatják és mozdítják, hogy hátrébb kerüljön, akkor a jobb felső PV hozható látótérbe, efelett halad el a jobb arteria pulmonalis. A jobb PV-k anatómiai variánsai gyakran láthatók ICE-val. A betegek 5–15%-ánál látható járulékos középső PV a jobb oldalon, de gyakori tévedés, hogy az RSPV egy hátsó oldalágát tekintik annak, ha az pont az RSPV-pitvar-határ előtt lép be a vénába. Közös jobb oldali törzs is lehetséges, vagy közeli ostiumok, melyeket egy szegély vagy gerinc választ el (carina, ridge). A jobb és bal alsó vénák könnyen megjeleníthetők hossztengelyi metszetükben. Néhány fokos katétermozgatás mindig szükséges ahhoz, hogy a felső vénákról is nyerjünk hossztengelyi képet. Minden szájadék méretét, illetve a bennük lévő áramlási sebességet megmérik ablatio előtt és után (okát lásd előbb). A beáramlás mérésekor a pulzatilis Doppler referenciapontját körülbelül 5 mm-el a véna belsejébe helyezzük. A bal kamra megjelenítéséhez az ICE-katétert csúcsirányú hajlítás mellett a jobb kamrába kell vezetni, majd az óramutató járása szerint a septum felé kell fordítani. Kiváló képek nyerhetők így a bal kamráról és mitralis billentyűről, továbbá a pericardialis folyadék is megítélhető. Ha a katétert tovább forgatjuk és toljuk előre, a jobb kamra csúcsát vizsgálhatjuk, és a rendellenes ínhúrokat azonosíthatjuk. Visszahúzva a katétert a kamra bázisához, és elforgatva, lehetőség van a jobb kiáramlási hossztengelyi nézetének megjelenítésére, illetve a pulmonalis billentyű keresztmetszetben való vizsgálatára. Esetleg a jobb és bal kiáramlási pálya, illetve az aortagyök a coronariák szájadékaival úgy is megjeleníthetőek, hogy a katétert a jobb pitvarban a kiáramlási pályák szintjébe vezetjük. Ebből a helyzetből az aortabillentyű keresztmetszeti képe is megjeleníthető.

Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 748 7

A Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia első kiadását a szívritmuszavarok patofiziológiájában, farmakológiájában, diagnosztikájában és gyógyításában kiemelkedően jártas hazai szakírók vetették papírra. Az aritmiában szenvedő betegek optimális ellátásához nélkülözhetetlen, az idő tájt rendelkezésre álló elméleti és klinikai tudnivalókat átfogóan ismertető kézikönyv iránti olvasói érdeklődés és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának Nívódíja bizonyította, hogy a szerzők és a szerkesztők erőfeszítései nem voltak haszontalanok. Egy évtized az élettudományok fejlődésének jelenlegi tempóját figyelembe véve nagyon hosszú idő. Az elektrofiziológia és (a)ritmológia mind a mai napig a szívgyógyászat egyik legdinamikusabban fejlődő technicizálódó ága, melynek vertikuma egyre nagyobb: a szívizom szabályos ritmikáját megzavaró, nemritkán öröklődő patobiokémiai eltérések felismerésétől az új típusú, innovatív gyógyszerek hozzáértő alkalmazásán keresztül az egyre kifinomultabb invazív terápiás eljárásokig ível. Ennélfogva idő- és szükségszerűvé vált a lényegbevágóan új diagnosztikai / képalkotó módszerek, gyógyszeres és instrumentális kezelési módozatok, valamint a nagy mintaszámú, randomizált, kontrollcsoportos arrhythmiavizsgálatok eredményein nyugvó és a szakmai tudományos irányelvek főbb útmutatásait visszatükröző ismeretek friss, kézikönyvbe foglalt szintézise: a tudományág fejlődésével lépést tartó jelen, második, új fejezetek beépítésével és a régebbiek újraírásával, felülvizsgálatával gazdagított kiadás megírása, összeállítása.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fazekas-merkely-papp-tenczer-klinikai-sziv-elektrofiziologia-es-aritmologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave