Fazekas Tamás, Merkely Béla, Papp Gyula, Tenczer József (szerk.)

Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia


Sinuscsomó-automácia vizsgálata

A sinuscsomó-automácia vizsgálatára először 1971-ben vezették be a sinuscsomó-feléledési idő (SCsFI – Sinus node recovery time = SNRT) mérését (50). Ennek során a sinuscsomóhoz közeli területen a sinuscsomó nyugalmi frekvenciájánál magasabb frekvenciával ingereljük a pitvart hozzávetőleg egy percen keresztül (a legtöbb publikációban 30 és 180 másodperc közötti ingerlési időtartam szerepel). Ennek során az ingerület retrográd módon vezetődik a sinuscsomóba, és elnyomja annak automáciáját (overdrive szupresszió). Az ingerlés megszüntetése után mérjük az első sinusütés megjelenéséig eltelt időt (3. ábra). A mért sinuscsomó-feléledési időt a sinuscsomó automáciáján kívül más tényezők is befolyásolják, mint a stimuláció frekvenciája, időtartama, a stimuláció által esetenként kiváltott szimpatikus aktiváció, valamint a sinuatrialis vezetési idő és a 130/perces ingerlési frekvencia felett esetenként fellépő belépési blokk. Mindezek miatt a SCsFI-t több különböző ingerlési frekvenciával is meghatározzuk, az alapfrekvencia felett kezdve az ingerlési frekvenciát 10–20/perces lépcsőkben emelve 170–200/perc ingerlési frekvenciáig. A mért leghosszabb SCsFI-t tekintjük diagnosztikus értékűnek (maximális SCsFI). A gyakorlatban gondot okozhat, ha az ingerlés megszakításakor elsőként pitvari extrasystole, vagy AV-junctionalis ütés jelenik meg, és emiatt nem lehet a SCsFI-t meghatározni. Ilyenkor a mérést meg kell ismételni. Álnegatív eredményt okozhat, amennyiben alacsonyabb frekvencia mellett jelentkezik belépési blokk a sinuscsomóba. A leghosszabb SCsFI általában 600 msec ingerlési ciklushossz (100/perc frekvencia) körül mérhető. Amennyiben a maximális SCsFI sokkal hosszabb ciklushossz mellett jelentkezik, itt még normális értéket mutathat, míg rövidebb ciklushossz mellett a belépési blokk miatt nem lehet a sinuscsomó automáciáját meghatározni.

Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 748 7

A Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia első kiadását a szívritmuszavarok patofiziológiájában, farmakológiájában, diagnosztikájában és gyógyításában kiemelkedően jártas hazai szakírók vetették papírra. Az aritmiában szenvedő betegek optimális ellátásához nélkülözhetetlen, az idő tájt rendelkezésre álló elméleti és klinikai tudnivalókat átfogóan ismertető kézikönyv iránti olvasói érdeklődés és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának Nívódíja bizonyította, hogy a szerzők és a szerkesztők erőfeszítései nem voltak haszontalanok. Egy évtized az élettudományok fejlődésének jelenlegi tempóját figyelembe véve nagyon hosszú idő. Az elektrofiziológia és (a)ritmológia mind a mai napig a szívgyógyászat egyik legdinamikusabban fejlődő technicizálódó ága, melynek vertikuma egyre nagyobb: a szívizom szabályos ritmikáját megzavaró, nemritkán öröklődő patobiokémiai eltérések felismerésétől az új típusú, innovatív gyógyszerek hozzáértő alkalmazásán keresztül az egyre kifinomultabb invazív terápiás eljárásokig ível. Ennélfogva idő- és szükségszerűvé vált a lényegbevágóan új diagnosztikai / képalkotó módszerek, gyógyszeres és instrumentális kezelési módozatok, valamint a nagy mintaszámú, randomizált, kontrollcsoportos arrhythmiavizsgálatok eredményein nyugvó és a szakmai tudományos irányelvek főbb útmutatásait visszatükröző ismeretek friss, kézikönyvbe foglalt szintézise: a tudományág fejlődésével lépést tartó jelen, második, új fejezetek beépítésével és a régebbiek újraírásával, felülvizsgálatával gazdagított kiadás megírása, összeállítása.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fazekas-merkely-papp-tenczer-klinikai-sziv-elektrofiziologia-es-aritmologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave